Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A háború után (1945-1975)

tében, mint a pozitív cselekedet, például címzettjének segítőkész, önfeláldozó magatartása, aki így megtestesíti Németh László „csak-adó ember" modelljét. De a cikkíró nem tartja elegendőnek, ha valaki — Németh Lászlót idézve — „csak az adással, a célszerű bőséges adással" törődik, s nem engedi maga és a beteg közé hatolni a pénzt. Harcolnia is kell. „És ha már leírtam a szót: harc, meggondolom, nem azért hiányzjk-e az első levélből ez a következtetés, mert írója szerint — legalább is feltételes módban, a század legnagyobb filozófusa Gandhi. " A cikk innentől kezdve nem is nagyon burkolt politikai inszinuáció. írója, akárcsak korábban Devecseri Gábor egy műfordítási szakmai vitában, Németh szárszói beszédét hozta fel nyelvészeti érvül: „Igaz, a

K> ki kit tart legnagyobb filozófusnak — magánügy. De ha arra gondolok, hogy a Mahatma filozófiájának sarkalatos pontja, mondhatnám alapja az erőszakmentesség elve, és hog ő erőszaknak nevezte az osztály harcot, az ellenség (az ő esetében az angol gyarmatosítók) elleni fegyveres küzdelmet, akkor óva intelek, hogy filozófiájának híve lég, vagy akár korunk legnagyobb filozófusának valld őt, akinek pedig érdemei hallatlanul és halhatatlanul nagyok. És ne legyen példaképed az Utazás tanár hőse sem, aki — talán kissé vulgarizálom most a színmű mondanivalóját — azért dicsőül meg a darab harmadik felvonásában, mert a nagy tévedések idején nem tévedett. Nem tévedett, mert nem cselekedett. " Mintha maga a levélíró is rádöbbent volna, hogy messzire távolodott a szakmai origótól, amit Gandhi és az Utazjs tanárhősének emlegetése eléggé bizonyít: „De hiszen mindez — Gandhi és filozófiája — olyan távoli, mi közöm nékem mindehhez]? — gondolod te, s tulajdonképpen igazad van. " Ám egy logikai csavarral bizonyítani próbálja, hogy végső soron mégis csak köze van a medikusnak Gandhi filozófiájához. Mert nem az egyén szempontjai a döntőek, hanem az állam érdeke, „amely Németh Lász/ó szerint inkább csak eltereli a lényegesről a figyelmet". Szerinte: éppen arra irányítja. Vagyis minden medikusnak erkölcsi kötelessége az állam érdekei szerint specializálódni, már csak azon az alapon is, hogy a felvételi előtt nem kötötte ki, milyen szakorvos kíván lenni!? Németh Lászlóval szemben, s önmagával ellentmondásban megvédte az egyetemi minősítési rendszert, vitatva az írónak azt a nézetét, miszerint az egyetemen mégis kevesebb igazságtalanság fordul elő, mint az életben. E mögött felismerni vélte Németh László sziget utópiáját, amelyet utólag így minősített: )y

A fasiszta, alkotmány nélküli, nagybirtokos Magyarországon egy demokratikus, külön alkotmánnyal rendelkező, szövetkezeti sz/get álmára rácáfolt a történelem, méghozzá alaposan. Kár újabb, ismét csak cáfolható sziget-teóriákat fölállítani, s kár e teóriáknak hinni. Ne hidd például azj sem, hogy Az emberiségnek kétségtelenül legnagyszerűbb alkotása a nemzetek fölötti diszciplínával összekapcsolt természettudomány '. Mert ez a nemzetek fölötti fegyelem — ismét egy sz/get. A tudomány szigete. " Bár itt a diszciplína szónak nem anynyira fegyelem, mint inkább rendszer jelentése jöhet számításba, a vitázó oda konkludál, hogy Németh László feleslegesen általánosít. Ezek közé tartozik, amikor az SZTK rendelés során napi 80 betegről beszél, bár óvja negyedévesét, hogy