Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A háború után (1945-1975)
A hatalom új taktikája 1957-től változás következett be a hatalom taktikájában. Élt olyan virtuális felfogás is, hogy a jelentős szellemi erőket, ha nem vettek részt a forradalomban, s utána nem munkálkodtak tevőlegesen a hatalom ellen, ne idegenítsék el. Ezt a takdkát azért nevezzük virtuálisnak, mert az ideológia korifeusai nem egységesen képviselték, és nem következetesen alkalmazták. 1957-ben azonban még ez volt a meghatározó. Ennek következtében próbálták Németh Lászlót megnyerni az Irodalmi Tanács tagjául, e meggondolás eredményeképpen kapott több jelentős alkotó személyiség, köztük ő is, Kossuth-díjat. Újra kiadták ügető Eszter című regényét, amelynek első kiadása 1956-ban néhány óra alatt elfogyott. A Hajdú-bihari Napló is kritikát hozott a regény második kiadása alkalmával. A bíráló, helyesebben méltató a szociáldemokrata patikusból lett újságíró, Sarkadi Imre egykori osztálytársa, barátja, Pinczési Pál, a Néplap egykori főszerkesztője, aki túlbuzgón szolgálta a Kádár-i konszolidációt, aminek jutalmaképpen rövidesen berlini tudósító lett. De Németh László regényéről hozsannát írt 33 , összhangban a párt és kormányzat taktikai manőverével: „Kitűnő regény. Szinte érthetetlen, hogy még a régi, szektás művelődéspolitika is hogyan hagyhatta megírása, 1948 óta kiadatlanul ezj a művet, amely végső kicsengésével, utolsó mondataival éppúg, mint egész alapgondolatával határozottan állást foglal az épülő új világ a szocializmus mellett. 'Föl az új világnak, bizony!' — mondja a regény címszereplője, Égető Eszter, kicsi unokájának a könyv utolsó bekezdésében. Kormányunk most végül igazságot szolgáltatott a regény szerzőjének, Németh Eász/ónak, hogy az idén egész eddigi működéséért, de különösen az Égető Eszferért Kossuth-díjban részesítette. (...) Még egyszer ismételjük, nagy kár volt csaknem tíz eszfendőn át kiadatlanul hevertetni ezj a regényt, s most mindenkinek csak azt ajánljuk, olvassa el azÉgető Esztert minél hamarabb". (Németh Lászlóhoz nyílván nem jutott el a recenzió, még 1966-ban is abban a hitben élt, hogy az Égető Eszterről „nyolc év alatt, a megjelenés óta, a könyvről tudtommal egyetlen bírálat sem jelent meg. " (Bemutatkozás) A következő évben azonban, minden bizonnyal szovjet nyomásra, megkeményedett a hivatalos politikai stílus, szaporodtak a megtorló perek, szigorodtak az ítéletek. A különböző nemzetközi, hazai fejlemények, nem kis mértékben belső szubjektív erők hatására az MSZMP Politikai Bizottságának Elméleti Munkaközössége 1958 júniusában közzé tette a népi írókról szóló állásfoglalását, ami egyenlő volt a korábbi kirekesztés prolongálásával. Az állásfoglalást szerte az országban megrendelt, erőltetett viták követték. Minthogy azonban az Alföld megjelentetése több mint másfél évig, 1957 januárjától 1958 novemberéig szünetelt, a debreceni helyi „vita" jószerint elmaradt. Az Alföldben az új 33 Pinczési Pál: Németh László: Égető Eszter. HBN, 1957. ápr. 26. 3
