Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)

A források

birodalom elleni védelem ürügyén örökös háborúskodással végső romlásba és pusztulásba döntenek, kísérletet téve arra, hogy a várakat elfoglalják, hogy onnan aztán minket kiirtsanak vagy lábbal tapossanak. Ezért elkerülhetetlenül szükségesnek tartottuk, hogy ki-ki kardot köthessen keresztyén hite megtartására, a haza és eme nemzet szabadságainak védelmére, és hogy harcolhasson az ellenséggel. Mivel a német náció olyan ellenség, amely az Ausztriai házat eddig minden esztendőben reánk bocsátotta, hogy minket nyomorgasson és megrontson, ezt szándékomban áll, hogy ezt az egész világgal tudassam, azt arról értesítsem. Szomszédos, idegen nemzetek csodálkoznak azon, hogy oly sokáig vagyunk képesek elviselni és tümi önteltségüket és dölyfös igájukat. Továbbá nem csupán a vallás ügyeiben üldöztek minket, nemcsak templomainkat foglalták le, nem csupán üldözték Isten igéjének tanítóit, hovatovább meg is ölték őket, amit nekünk oly szomorú szívvel kell végignézni, hanem a római pápa és az őt követő német fejedelmek is rossz hírbe kevertek minket, hogy a törvény látszatával régi szabadságainkat elnyomták és minket ismét a szentszék járma alá hajtottak, azt kiváltképpen a pénzben és javakban tehetős, különösen nagy károkat elszenvedők érezték eddig és még fogják is azokat tapasztalni. Jóllehet sokan tehetetlenségből önként megadták magukat, mégsem volt képes náluk sem hódolatot, sem bizalmat élvezni. Volt, hogy őfelségéért némelyek az életüket is feláldozták, ám árváikkal szemben éppoly ellenségesek maradtak, mint ezelőtt. Mi pedig éppen most egyesültünk újra, az azonban lehetetlen, hogy ami eddig történt, az feledésbe menjen: miközben ők az ártatlanokat is bűnösöknek tartják. Arra erdélyi testvéreink elegendő példát adnak, hogy milyen zsarnoki módon bánnak velük, milyen borzasztó módon kínozzák őket, milyen durva vallatásokkal végeztetik ki őket hol nyilvánosan, hol titokban. Akiket nem tudnak erőszakkal kézre keríteni, azokkal szemben ördögi ravaszságból hamis esküvel éltek és hamis ígéretekkel ámították őket, miként az azután némely előkelő kapitánnyal meg is történt, midőn esküvés és ígéret mellett városokat és várakat adtak fel, noha ezeknek ott volt a kebelükben Basta hitlevele, más előkelő kapitánnyal egyetemben lekaszaboltatta, mikoron látta, hogy azok alkalmasak még. Ám másokkal is hasonlóképpen bántak, akár bűnösök voltak, akár nem, megtorolták, de különösképpen nem is palástolták. Miként az Kis Farkassal történt, akit felakasztottak, noha három menlevele is volt Bastától, de Boronkay Jánossal, az előkelő, vagyonos ne-