Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)

A kiáltvány és a dunántúli események. Hadászati és diplomáciai célok

viszonyokra szabott másik kiáltvány elkészítésére. 1 A fordításra valószínűen az a Bocatius János vállalkozhatott, aki ekkor Bocskai feltétlen híveként annak környezetében volt, mint Kassa város főbírája és egyik követe, s aki anyanyelvi szinten beszélte a németet (és a latint), s aki gyermekkorában „hochdeutsch'

1 nyelvterületen nőtt fel.*" A nyomda helyéről legfeljebb csak találgathatunk, amelyet még tovább bonyolít, hogy legalább két kiadásról van tudomásunk. A keltezés helyét, Szerencset, azonban egészen bizonyosan kizárhatjuk. A magyar neveknél előforduló sajtóhibák (pl. Péchy helyett Bechy) s hogy a keresztneveket nem fordítja, ellenben az aláíróknál (Bocskai, Kátay, Péchy) igen, azt sugallhatja, hogy a nyomdász német anyanyelvű volt. A Sopron vármegyéhez intézett kiáltványban ugyanis ez utóbbiak keresztneve Bocskai kivételével latinos alakban található. Elképzelhető, hogy az első változat valamely felső-magyarországi városban (Kassa, Bártfa) látott napvilágot, míg a második német birodalmi területen. Bizonyosságot azonban ebben a kérdésben mondani nem tudunk. A fő cél tehát Basta utánpótlásának lekötése. Bocskai ennek érdekében nagyarányú előkészületeket tett. Hasszán budai pasának írt levelében (márc. 30) név szerint említi Horváth Tamást (kikről mindenekről bizonyost tud mondani nagyságodnak az én vitéz szolgám Honrath Tamás), s a vállalkozás érdekében ekkor már írt „Bektes passának ő nagyságánnak, 51 A szerencsi kiáltványként ismert latin nyelvű memorandum keletkezésének időpontja is vitatott, s igazából ma sem tudjuk megmondani annak tényleges diplomáciai hatékonyságát. Korabeli kiadásáról mindenesetre nem tudunk. A szabadságért fegyvert fogott magyar rendek kiáltványa Európához (1605 tavasza) [(Latinul közölve: Magyar Országgyűlési Emlékek, XI. 168-184. 1.) magyarul:(Benda Kálmán: A Bocskai-szabadságharc. Bp., 1955. 93. 102. (okmánytárral)] 52 A levél korai újfelnémet szerkezetben és szókészlettel íródott, s ez az a nyelv, amelyet Luther Márton is használt, de melyről maga is elismerte, hogy a szász kancelláriától vette kölcsön, mint amelynek nyelvét „az összes német királyok és fejedelmek megértik", s amely „alkalmas, hogy felső és alsó németek egyaránt használják". Pallas Nagy Lexicon. A félig szorbnak született Bocatiusról tudjuk, hogy járt Wittenbergben, látogatta a szász akadémiákat, s Drezdában járt iskolában. V.o. Bocatius János: Öt év börtönben (1606 - 1610). (Ford. és az utószót írta: Csonka Ferenc) Bp. 1985. 203 - 204.