Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)
A kiáltvány történeti háttere
állapotáról és háborújáról. Magyar nyelvéről újfelnémetre fordítva. Nyomtattatott az 1605. esztendőben.] Megszólítása is ennek megfelelő: „Mindenekelőtt üdvözletünk és jóakaratunkat Méltóságos báró Úrnak, kiváltképp kedves Atyafinknak". A levél mindvégig köetkezetesen ehhez a bizonyos magyar úrhoz szól. Bocskainak tudomásunk szerint a Dunántúlon [felesége révén] egyetlen férfirokona volt, Hagymássy Kristóf, aki Bocskai mellé is állt. 15 Mégsem gondoljuk, hogy a német fordítás miatta említ kifejezetten egy magyar főurat. Sokkal valószínűbb, hogy a humanista levélírás gyakorlatával állunk szemben, amely a magyar viszonyokkal kevéssé ismerős német nyelvterületen hitelesebben csenghetett. Azt kell tehát mondanunk, hogy Bocskai rokonának emlegetése fikció, s szerepeltetése a levél hitelességét volt alátámasztani a nyugati közvélemény előtt. Ennyit röviden a forrásokról! Az igazán nagy kérdés azok tartalmi elemzése és a történelmi folyamatokban való elhelyezése. Mindenekelőtt feltűnő, hogy Bocskai Sopron vármegyének írt kiáltványában a szabadságharc indoklásaként elsősorban az erdélyi eseményekkel, ezen belül is elsősorban a Székely Mózes 16 fejedelemségének leveré" Igaz, Nagy Iván (Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1857 - 1868. Ötödik kötetet. H-K. Pest, 1859.) Kristófot a családfán pontosan elhelyezni nem tudta, de a következőket írta: „Hagymássy Kristóf 1605-ben Bocskai részére állván, ennek serege egy részét vezérlé Sopron városa ellen, de sikertelenül. 1620-ban Kőszegh vára kapitánya volt, midőn Batthyány Ferencz a várat véletlenül megtámadván, elfoglalta, s Hagymássy Kristófot fogva Pozsonyba küldötte." Említhetnénk még Wathay Ferenc székesfehérvári vicekapitányt, aki Hagymássy Kata, Bocskai felesége unokaöccse volt. Ö azonban sok szempontból szintén nem jöhet számításba. V.o. Nagy László: Egy szablyás magyar úr Genfben (a sokarcú Bocskai István) Hajdúböszörmény, 2000. 41., 55., 113. Hagymássy Katalin egyébként 1604 szeptemberében halt meg. [Csorba Csaba - Nyakas Miklós: Sólyomkő vára, Mezőtelegd. Debrecen, 2004.] 16 Székely Mózes [(1550 (?)- 1603] Lövétén született. Apja Literati Székely János. Felesége Kornis Anna. 1580 táján sófalvi kamarás, udvarhelyszéki főkapitány és főkirálybiró. Báthory István seregében tűnt ki bátorságával, részt vett a kerelőszentpáli csatában, majd a lengyelországi hadjáratban. Katonai érdemeivel a Báthoryak hü embereként emelkedett a „nagyságosok" közé. Báthory Andrásnak, majd Mihály havasalföldi vajdának fővezére, de 1601-ben szembefordult Basta uralmával, és császárellenes párt élére állt. Részese a goroszlói, majd tövisi vereségeknek. Miután Basta győzelme véglegesnek látszik a törökökhöz menekült. 1603-ban török segítséggel betört Erdélybe, és május 3-án felvette a fejedelmi címet. A Habsburgok szövetségét elutasítva, a székelyek és Radul Serban havasalföldi vajda elleni harcban a Brassó melletti csatában esett el július 17-én. Levágott fejét Radul
