Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Fejedelmi várak jelentős hajdúkatonasággal

szafoglalta. Esztergomból egy tudósítás már 1599 július 3-án jelentette,

382 hogy „Scharkardt" várát bevették, és ott 407 keresztényt szabadítottak meg. A gyulai törökök 1600 február közepén, kihasználva, hogy a sarkadi tó befagyott, megint a sarkadi kastély alá mentek s újra elfoglalták, de a hajdúk 1599-ben, 1600-ban, majd 1604-ben a várat - ismeretlen körülmények közt a törököktől visszavették. Különösen a nemesség szenvedett sok kárt, mert Sarkad háromszoros leégése következtében jóformán mindenüket elvesztették. Sarkad várkapitánya most Dormáni Péter lett.

383 Valahol itt, ezekben a nehéz és zavaros esztendőkben keletkezhetett a sarkadiak kiváltságolt helyzete. Lehet igazsága annak a tanúnak, aki jó száz esztendő múlva

384 a sarkadiaktól úgy tudta, hogy „mikor Sarkadot a törököktől megvették volna, akkoron adott volna II. Ferdinánd privilégiumot nekiek, mivel fegyverrel szolgálták". Könnyen lehet, s ez valószínűbb, hogy formális privilégiumot nem kaptak, ellenben végvári hajdúk és más végváriak mintájára csoportos kiváltságokkal élhettek, amelyre számos példát idézhetnénk. Feltűnően sok közöttük az egyénileg is megnemesített vitéz. Márki Sándor nem említi, de Rákóczy Zsigmond fejedelem 1607-ben Csatáry János sarkadi kapitányt fényes jutalomban részeltette. Enyeden, 1607. szept. 24-én Csatáry (Chiatary) János sarkadi kapitányt donációban megkapta a Bihar megyei Szörnyűfalva birtokát (Zeornyűffalva). Nemesítésről nem esett szó, nemes személynek tekintették tehát, hiszen maga az adomány is donatio.

385 Az adományt, Szömyűfalvát az teszi még érdekesebbé, hogy 1604-ben Bocskai István birtokai között ;

2 TT. 1878. 97. 3 Márki Sándor. A sarkadi hajdúk... i.m. 4 Uo. Bihar vármegye jegyzőkönyvére (IV. k. 1721 szeptember 12.) hivatkozva. MOL F 1 - Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára - Libri regii - 7. kötet - 163 163b. o. (Donatio Egr Joan Chyatari super possîone Zeornyűffalva in Cotu Binariensi existent. ) Az oklevélmásolat szerint Csatáry „Castri nostri Sarkad Capitanei". A teljes és egész falut kapja: „totalem et integram possessionem Zeornyűffalva vocatam in Cottu Bihariensi existens habita". A Csataryak nemesítésének idejét nem ismerjük, csak nemesi címerüket. E szerint: „Wappen: In B. auf gr. Boden ein doppelschwänziger g. Löwe, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend. - Kleinod: Der Löwe wachsend. - Decken: bg. - rs.Dieses Adelsgeschlecht, welches der Stadt Debrezin mehrere Stadträthe von Generation auf Generation gab, dürfte seine Abstammung v. Johann v. Csatáry ableiten, welcher vor seinem, am Schlachtfelde erfolgten Tode (1659) Capitän v. Sarkad war.(Verschiedene Siegel aus d. Debreziner Stadt-Archive). Wappenbuch i.m.