Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

Ürögd azonban hajdúváros maradt, különben az Erdélyi Törvénytár nem tartotta volna számon. Ez az állapot tehát legalább 1653-ig fennállt. Egyéni nemesítésekre is sor került a hajdúvárosban. így például Bethlen Gábor megnemesítette érdemei jutalmául Ürögdi Biró Györgyöt és Ürögdi Biró Istvánt.

240 Váradi Theremi Györgyöt pedig I. Rákóczy György (1640. máj. 5) jutalmazta meg. Az oklevél kifejezetten Ürögd hajdúváros lakójaként említi (in oppido Haidonicali Üreögd).

241 TAMÁSI Következő hajdútelepítésünk Tamásihoz köthető, ide Báthory Gábor 1608. május 7-én Kolozsvárott kelt levelének erejével telepítette át „a nemzetes és nemes Bekeny István kapitány, valamint az ő vezetése alatt álló 100 hajdút, akik korábban „Kereztzeg" -en laktak. Az oklevél tehát egyszer már letelepült hajdúk áttelepítéséről intézkedik, nemesítésről sincs szó benne, csupán annyit tudhatunk meg, hogy nevezett Bekény István hajdúkapitány már nemesember. Egyvalami bizonyos még, Körösszeg városa, amely az erdélyi törvények értelmében ugyancsak hajdú város, 1608 előtt már hajdúi kiváltságokkal élt. Tamási az adományozás pillanatában a váradi várhoz tartozó birtok („Várad várunkhoz tartozott és annak volt tartozéka"), ily módon a váradi kapitány alatt állott. Úgy tűnik tehát, hogy az ide települő hajdúvitézek és a váradi vár hajdúi között esetlegesen szorosabb kapcsolat is lehetett. Még valamire érdemes figyelnünk, annak ellenére, hogy nemesítésről nem esett szó, kivéve amit Bekény István kapitányról megjegyeztünk. Tamási birtokot a hajdúk „teljes királyi" joggal kapták, „összes hasznaival és bármely tartozékaival együtt, ti. a földékkel stb., általában pedig bármely hasznaik és tartozékaik teljességével, akármilyen névvel is neveztessenek, s ahhoz jog szerint és régtől fogva tartoznak és kell, hogy járuljanak, valódi határköveik és régi határaik közt vannak." Ezt annyit jelent, hogy az adományozó jelen esetben Báthory Gábor erdélyi fejedelem az adományozottakat (a hajdúkat) kétségtelen és igaz nemeseknek tartotta, s letelepítésük is adományozás (donatio). Ezért a birtokot „örök jogon és visszavonhatatlaVárad, 1618.jún. 2 - MOL F 1 - Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára - Libri regii - 12. kötet - 64b. o 241 MOL F 1 - Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára - Libri regii - 22. kötet - 182b. o 144