Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

szággyülés híres végzése óta a négy recepta religio (bevett vallás) hazája, s mint ilyen példátlan a vallásháborúktól zaklatott Európában, de protestáns, s ezen belül is kálvinista jellege vitathatatlan. Nem véletlenül menekültek ide az ellenreformáció elől a 17. század vége táján - átmenetileg - a sárospataki iskola elűzött diákjai és tanárai. Ez a sokféle kulturális hatásnak kitett, de jellegében mégis protestáns terület a 17. századtól kezdve szinte napjainkig a magyarság számára a legkiválóbb emberek sokaságát adta; költőket, politikusokat, tudósokat, államférfiakat. Bocskaitól Ady Endréig! De itt nevelkedett Kazinczy Ferenc is, akinek partiumi kapcsolatairól a Debrecennel támadt nézeteltérése miatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pedig ő volt az, aki a magyar nemzeti ébredés hajnalán ráirányította a figyelmet Erdélyre. így ír 1824-ben az Erdélyi levelekben: „Magyarország nem ismeri Erdélyt. Megszokván nyugat felé venni utunkat... feledjük, hogy kelet felé egy rokon nép lakik, melyet nem illik nem ismernünk.'''' Nem véletlen, hogy a Partium kapcsán merült fel az 1832-36-os országgyűlésen Magyarország és Erdély uniója. Akár szimbolikusnak is mondható, hogy ennek érdekében Wesselényi és Kölcsey lépett fel a leghatározottabban. Az egyik Erdély, a másik pedig a Partium szülötte. Javaslatukra a magyar rendek elhatározták, hogy az unió és a Partium kérdését kiszakítják az általános sérelmi politika keretéből, s külön kérdésként terjesztik fel a kormányhoz. A Partium visszacsatolásán túl immár az Erdéllyel való egyesülés is bekerült a reformnemesség fegyvertárába. A kérdés újra napirendre került az 1843/44. évi országgyűlésen, hiszen kiderült, hogy a Partiumról hozott kedvező országgyűlési törvénycikk ellenére az erdélyi kormányszék a törvény végrehajtását gátolni igyekszik. Ekkor újra sürgetőleg követelik Magyarország és Erdély egyesítését is. Részletes néprajzi és népnyelvi kutatásokkal teljesen bizonyos, hogy ki lehetne mutatni azokat a jellemzőket, amelyek a Partium földrajzi helyzetéből és történeti sorsából adódnak. Azaz Erdély és a magyar Alföld hatásának egyidejű meglétét. Vonatkozik ez a népviseletre éppúgy, mint az építészetre. Ez már csak azért is vehető természetesnek, mert Erdély és Magyarország között egészen 1918-ig a mindennapi élet rendjében természetes összeköttetés volt, amely az anyagi értékek cseréjén túl a kulturális és szellemi értékek