Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
ben alakult, s tulajdonképpen mindig jogi alapot jelentett a császári beavatkozásra. A speyeri szerződés hosszú időre tisztázta ugyan a Partium, s ezen belül Bihar hovatartozását, de a Báthory Zsigmond lemondását követő zavarokban ez is újra kérdéses lett. E rövid időszakban a Partium közjogi állapotának alakulását azért kell áttekintenünk, hogy megérthessük Bocskai István helyzetét, s azt, az erdélyi részről történő birtokelkobzások ellenére Bocskai miért maradhatott Biharban mégis tulajdonban. Fontos ez azért is, mert a nemsokára keletkező szabolcsi, mind pedig a bihari hajdútelepek egyként a területileg változó Partium területére estek. Nagyvárad 1598. évi török ostromakor a vár védelmében Erdélynek nem volt szerepe. A város ekkor már kivonta magát Báthory Zsigmond joghatósága alól, s Magyarországhoz csatlakozott, melynek legalább következetes irányelvei voltak Erdéllyel is, a portával is. Ez állandósította a váradi ostrom utáni szakadást, amely a Várad körül fekvő magyarországi részekre: Bihar-, Közép-Szolnok-, Kraszna megyékre és Nagybányára is kiterjedt, s ennek következtében Erdély joghatósága a tiszántúli részekben teljesen megszűnt. Az udvar e területeket tényleges birtokba vette, s bár Zsigmond újból tárgyalásokat kezdett Rudolffal, amelyek az 1599-ki ápr. 6-ki egyezséggel eredményeseknek: látszottak, az 1599-ki (mára- ápr.) pozsonyi országgyűlés Bihar, Közép-Szolnok- és Kraszna megyéket, a folyó tárgyalásokra való figyelem nélkül, ténylegesen a Magyar Korona joghatósága alá tartozó országrészekként tekintette. 78 Azaz Erdély joghatósága pontosan ebben az időben nem terjedt ki Bihar vármegyére, s így az erdélyiek végzései Bocskaira Erdélyben vonatkozhattak ugyan, de Biharban nem. Ekkor alakult ki az az udvari felfogás, amely Erdély tartomán y szerű jellegét elismerte ugyan, de Erdélynek a kapcsolt részek birtokára vonatkozó történeti jogait határozottan tagadta. A hivatalos politika ettől kezdve az akkori tényleges területi elhelyezkedést tartotta egyedül elfogadható tárgyalási 1599. évi XI. tc: Bihar, Középszolnok, Máramaros és Kraszna vármegyék segédcsapatainak hováforditásáról és arról, hogy azok katonáit miképen kell hadiszemle alá vonni? Bihar, Közép-Szolnok, Máramaros és Kraszna vármegyék a segédcsapataikat Váradhoz, vagy oda fogják adni, a hová a szükség kivánja; a mely segédcsapatokkal a fentirt tízezer katonának a száma tetemesen növekedni fog. 1. § A mely katonákat ugyanis, O császári felségének a hadiszemle-mesterei, valahányszor szükségesnek mutatkozik, a rendek tisztviselőinek a jelenlétében (ha kivánja) hadi szemle alá vonhatják. 2. § És a hiányzóknak a helyét, más arra alkalmas és jól fegyverzett gyalogosokkal, vagy lovasokkal kell pótolni.
