Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

„leghívebb emlékezetünkben van, szerencsés törekvésünknek mindjárt kezdetén a tekintetes és nemes Egry István, utóbb Jote Gergely kapitányaink alatt vitézkedő katonáinknak kiváló buzgósága" „a mi Kereki várunk elől említett katonái a várba bemenvén, nemcsak az ellenséget - közülük sokat levágván - az ostromlástól megszűnni kényszerítették. Arra is okot s alkalmat adtak, hogy a hajdú és kopjás sereg a mi hűségünkre tért, s kevéssel azután a császárnak nagyságos Keresztély János fővezérlete alatti legfelkészültebb seregeit egyesült erővel teljesen megsemmisítettük, magát a fővezért is fogságunkba ejtvén. Jothe Gergely kapitánysága alatt -amint mondják - háromszázan arra tettek esküt, s abban egyeztek meg, hogy minden ingóságaikkal Bihar vármegyében lévő Kölesér elhagyott puszta mezővárosunkba költöznek, lakókat vive magukkal, s ott megtelepedvén lakóhelyükért nekünk és hazánknak a hadi vállalatokban s katonai dolgokban Erdélyben élő hű szabad székelyeink példájára hasznos és gyümölcsöző munkát teljesítenek a hely, idő és szükségek szerint. Meghatározván, hogy ezentúl ezen katonáink és mindkét nembeli örököseik és utódaik valamennyien igaz és kétségtelen nemesség jeléül pedig ezen fegyveres címert, vagy nemesi jelvényt adtuk nekik: Kétségtelen nemeseknek tartassanak és tekintessenek. Ezen igaz és tökéletes ne két részre osztott vitézi pajzsot, melynek egyik fele fehér, a másik vörös, vagy vérszínű. A pajzs alsó részét zöld pázsit borítja. Azon felében, mely fehér színű, felbőszült ifjú oroszlán természetes színében van lefestve, borzas nyakkal, mely egy félig kiterjesztett szárnyú sast, azonféle részében, mely vérszínű, első lábaival tapos, jobb szárnya tollait tépegeti, s kiszaggatni látszik; azon isteni kegyelemből nyert győzelem jeléül, melyben a császári felség legjobban felfegyverzett serege, mely előtt sasos zászlók ragyogtak, katonáink által - akiknek a mi nemzetségi címerünket mutató zászlói voltak szétveretett, megfutamíttatott, s a német sas szárnyait akkor megsebezés érte. " [RÉSZLET BOCSKAI ISTVÁN NAGYSZALONTAI KIVÁLTSÁGLEVÉLÉBŐL] (Kelt Kassán, 1606. március 14.)