Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

hanem a birtokaikat vesztett kis- és középnemesek soraiból is. Mindez a hajdúság katonai erejének és szerepének nagyarányú felértékelődését eredményezte. Ezt a tényt közvetve az is bizonyítja, hogy a 16. század végén, a magyar országgyűléseken újból megsokasodtak a hajdúság kiirtását, megrendszabályozását elrendelő törvénycikkek, de ugyanúgy eredmény nélkül, mint 1514-ben. Ebben most már az is közrejátszott, hogy a törvények ellenére a fegyveres hajdúkat az egyes főurak is szívesen látták birtokaikon, szükségük lévén fegyveres erejükre. Az újabb kutatások tükrében ma már világosan látjuk, hogy a hajdúság létrejötte és társadalmi szerepe mint jelenség korántsem csak Magyarországra vonatkoztatható, hanem olyan kelet-európai sajátosság, amely mindenütt kimutatható, ahol a török birodalom határterületein vagy esetleg a birodalom belsejében valamilyen ok miatt hatalmi űr keletkezett, s ezáltal lehetővé vált egy, a saját öntörvényei szerint szerveződő fegyveres ellenállás. Oroszországban kozákoknak, a Balkánon pedig haidukoknak nevezték őket.

43 E megállapítástól függetlenül ugyanakkor az is igaz, hogy a magyarországi hajdúság - hely hiányában itt nem részletezhető okok miatt - sajátos, egyedi vonásokkal rendelkezett, olyan jegyekkel, amelyek lehetővé tették betagolódásukat a magyar társadalom természetes szövetébe. A magyarországi hajdúk az ország adott történelmi helyzetéből adódóan és sajátos életformájukból következően is megélhetésüket ott keresték, ahol éppen találták; végvárak falai között, a mezei seregek katonái sorában, egyegy főúr védőszárnyai alatt, s ha éppen gazda, azaz zsold nélkül maradtak „szabad hajdúk" módjára. Különleges, a társadalom peremén mozgó helyzetük egyfajta sajátos életformát és életérzést alakított ki bennük. S bár esküdt ellenségüknek a törököt tekintették, olykor súlyos veszélyt jelentettek a magyarlakta területek nemesi kúriáira, de a jobbágyfalvakra és a mezővárosokra is. Ellenségeikkel szemben kegyelmet nem ismertek, de nem is kértek. A török megdöbbenten tapasztalta, hogy a fogságba esett hajdúk a legnagyobb nyugalommal tekintettek a válogatott kínzások közepette végrehajtandó kivégzésük elé. Sajátos fegyveres táncuk, a hajdútánc, a magyar pásztortánccal mutat rokonságot.

44 V.o. Rcicz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen 1969.240 p. - (Magyar történeti tanulmányok, 2.) 10 - 24. A hajdútánc délszláv eredetét hangsúlyozza Réthei Prikkel Marián. (Ethnographia, 1905. 225-237-p.); Ezt vitatja Szendrei János: A hajdútánc (Ethnographia, 1905. 362-265.p.) Ez utóbbi támogatja Frenkel Bertalan: Hajdútánc és régi magyar tánc (Ethnographia, 1905. 365-372.p.). Ernyei József még eldöntendő kérdésnek véli a szláv eredetet (A haj-