Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Birtokviszonyok és társadalomszerkezet
porta), a Bocskaiak, a Büdiek, a Czibak-familia, a Cséffyek, a Dersyek, a Drágffyak, az Esztáryak, a Forgácsok, a Geszthyek, az Izsákaiak (Zsákaiak) Mindezekről a török hódoltság előtt tekintélyes birtokosokról és az 1552ben összeírt még mintegy 250 birtokos Bihar megyei családról az 1692-i conscriptio már semmit sem tud. A régen Bihar vármegyében nagybirtokos Toldi és Pázmány-családot is csupán egy-két puszta falu földesurának ismeri. Mindössze 16 olyan birtokos család mutatható ki az 1692-i összeírásban, amely 140 év előtt, 1552-ben is birtokos Bihar vármegyében. A többi, 1692ben birtokosként feltüntetett 80 család később szerzett birtokot. Bihar vármegyének a török hódoltság nagy részében Erdélyhez tartozása következtében nagybirtokos lett itt több erdélyi fejedelmi család - a Rákóczyak, Rhédeyek, s több birtokost, mint az Incédi-; Kamuty-; Veér-családot 1692ben erdélyi nemesnek mondják. Az új birtokosok jó része tehát erdélyi, de több szomszédos megyebeli új földesúr is megjelenik. Ilyenek: Balogh Mihály somlyói jegyző, Butti Farkas szolnoki alispán, Fráter Pál huszti kapitány, Károlyi Sándor szatmári főispán. 38 A lakatlan falvak, puszták legnagyobb részének földesurait 1692-ben már nem tudták feljegyezni az összeírok, mert olyan régen bekövetkezett és olyan teljes a pusztulás, hogy senki sem emlékezett rájuk. A néhány év előtt elnéptelenedett falvak földesurait még ismerik, néha 30-40 év előtti birtokosokról is megemlékeznek; a vármegye nagy részében, különösen a déli és délnyugati területeken; továbbá az erdélyi átjáró kapuban, a Sebes-Körös völgyében azonban olyan régen kihalt már minden élet, hogy a földesurak ismeretlenek. Belényes vidékén már egy-két lakott falu földesurát sem ismerik. Ilyenek Kisbelényes és Tatárfalva román lakosságú falvak, igaz mindkettő csak kései, a 16. század végéről ismert település. 39 A török hódoltság végéig megmaradt régi Bihar megyei földesurak birtokviszonyaiban is nagy változásokat figyelhetünk meg. A legtöbb család örökségének csak kis részét őrizte meg, és ugyanannak a helységnek folytonos birtoklása csupán néhány esetben állapítható meg. így a Bessenyeicsalád 1552-ben is harmadmagával birtokosa a Nagykágya falunak, 1692ben pedig negyedmagával földesura Nagykágya puszta falunak. A Csákicsalád 1552-ben 641 portát, számláló 37 falujával (sokban ugyan csak részbirtokosok) Bihar vármegye egyik legnagyobb vagyonú földesura, s a török hódoltság megszűnése idejében is Apáti, Margitta, Siter, Szalárd régi és még Mezősi K. i.m. 183. Mezősi K. I.m. 166-170.
