Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Birtokviszonyok és társadalomszerkezet

Ebes, Debrecen és Mikepércs. Szoboszlót és Ebest egyébként Szabolcs megyei településeknek számították. A honfoglaláskor Bihar megye feltehetően jelentős törökös etnikummal rendelkezett, ugyanakkor helynevek alapján (Székelyhíd, Telegd) erősen valószínűsíthető jelentős számú székelység jelenléte is. A Szent István kori birtokosai az Ákos- és Barsa-nem, a nyíri részeken a Turul-nem, Debrecen körül Ohat „kun" vezér nemzetsége, a Told-nem Körösközből. Mellettük kisebb-nagyobb mértékben német jövevények kaptak birtokokat (Hont, Pázmány, Gut, Keled). Hamarosan jelentős adományokat szerzett az egyház, s néhány később beköltöző nemzetség. Bihar megyét a tatárjárás előtt többször is súlyos pusztítások érték. A betörő kunok (besenyők vagy úzok) 1068-ban és 1091-ben végigdúlták a nyíri; érmelléki részeket. A tatárok 1241-ben Rogerius váradi kanonok leírása szerint a megye területén súlyos pusztítást vittek véghez, s Váradot is teljesen elpusztították. Mindamellett Bihar megyében - a fent ismertetett földrajz viszonyok révén - volt lehetőség elrejtőzésre, mind az erdős hegyvidéken, mind a Sárrét mocsár és nádrengetegében. Ennek tudható be, hogy a pusztulás mértéke kisebb volt, mint a többi alföldi megyében. A tatárjárásnak Bihar megye népesedésére közvetve mégis igen nagy hatása lett. A váradi püspök, miután elvesztette birtokai adózó népességének és dézsmajö védelmének jelentékeny részét, V. Istvántól rendkívüli kiváltságot nyert, amely birtokainak és népeinek mentességét jelentette a királyi jog alól. Ezzel lehetővé vált a püspök számára román lakosság telepítése, mely a 13. század végéig királyi jogosultság volt. Román lakosságra csak a 13. század végétől vannak adatok, de a havasi legeltetés már évtizedekkel ezt megelőzően megindulhatott. A telepítés a „vlachok" pásztorkodó életmódjának megfelelően a hegyvidéki völgyekbe történt, főleg a váradi püspök FeketeKörös völgyi uradalmába, a század végén pedig a hasonló kiváltságot nyert főúri birtokokra. 1293-ban a püspök fenesi vára közelében levő egyházi és világi uradalmakban számottevő román lakosság léte igazolható.

30 A tatárjárás után a vármegye területén is megkezdődtek az erősségek építése, amelyek a későbbi hatalmi viszonyok alakulásában jelentős szerepet játszottak. IV. Béla és V. István bőkezűen osztogatta erre vonatkozó kiváltságait, s az ekkor épült várak jelentős része túlélte a középkort. A tatárjárás előtti időből a teljesen elavult bihari földvár mellett csupán a váradi vár volt Györffy Gy. I. 577 -579. 32