Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Függelék
Tehát annyival is inkább, midőn az a' magasztalt Királyi Felség Erdéllyel, mint senkitől nem függő Országgal, tellyes jussal lettedgyezés mellett 1693 dlk esztendőben hatalmas kárral vissza, vette; természet, szerint Erdélyhez, amelytől elfoglalta vala, vissza adta: de ha szintén Magyarországhoz kapcsoltatott volna is; vagy későbben történvén az el foglalás, mint sem a többször említett első Leopod kötés Levelének kiadása, azon Diplomába gyökereztetett és megerősítetett, Könyörgök Jussainak éppen nem árthat; tehát Privilégiumait, és nyert Szabadságait, azon közönségek el sem veszthetik; mert 3 . Semmit sem szolgálhatnak ellenek az 1609 dlk ben és 1622 dlk ben Botskaitól és Bethlen Gábortól lett adományainak el töröltetéséről szólló, tehát Magyar országot tsupán kötelező Articulusok; a'mellyet következendő meg világosítás meg fog bizonyítani. Tudhatja Törvényes könyveinkben 's Törvényeinkben jártas Hazafi, hogy öt félék lettek légyenek az Hajdúk; mellyeket, mind az által két módon meg lehet különböztetni, úgymint a Törvényes és Nemes Szabadtsággal meg ajándékoztattak, és a' Törvényes könyv Czikkelyeiben belé foglaltattakat. Másodszor ezen Hajdúi Szabadsággal, törvénytelenül élteket; mellyek számos törvények által, nem tsak üldöztettek, hanem még nevezett szerént ki Írattatván, el is töröltettek; a'mi tehát az elsőket Magyar) nézve illeti, azok ki neveztetnek azon 1665 dlk esztendőbeli 8 dlk czikkelynek a' Törvényes könyvekben említett Rubrica Juris utasító megvilágosításában, mellyek e' szerént következnek ea sunt Septem, e Comitatu kapu szám után való adózó emberek, mostani háboruságos időben oda telepedtek, az olyanok adózzanak; úgymint a róvatlan falubeliek capitatim. Egyházhelyi nemes emberek, capitatim fél tallért, Biharvármegyei nemes és hajduvárosok capitatim tall. 1., p. 2. Kismarja adgyon — tall. 100. Csarnoháza adgyon — flór. 100. Váradi jószág Baródsággal élesdi jószág, pocsai jószág, székelyhídi jószág, péri jószág, egrespataki jószág, Belényes vidéki jószág egészen, vashámori, rézbányai, ecsedi szőlők miveltetésére rendeltetett jószág, és pocsai jószág; a mely Belényes vidékén van; vásárhelyi, püspöki, csatári, Bihar és Szőlős mindennemű jövedelmekkel, bor, buza dézmájokkal, szolgalatjukért való adójokkal, malmokkal, és egyéb akármi néven nevezendő haszonvételekkel; debreczei buza, árpa, bárány dézmákkal, nem obstálván, ha mit azok közül a mi kegyelmes urunk ő nagysága valakinek conférait volna is a székelyhídi majorság szőlőnek termésén kivül, melyet nagyságod magának réservait, a nagyságod kegyelmességéből, az oda ki való vámok, harminczadok jövedelmével, rendeltük ország számára percipiáltatni; hogy azzal is a szegénységnek nagy teherviselése könnyebbittessék. Kolozs, Doboka, Belső-Szolnok vármegyéknek hódoltság alatt való része, kapu szám után adjon félennyit, úgymint — flor. 16. BánfiHunyad adjon — flor. 100. Nagy-Almás és Egeres mostan kezdvén épülni, ezt egy esztendőben az adózástól eximáltuk. Akna, mind városi, mind sóvágó rendek capitatim adjanak annyit, mint egy rováson való ember — fi. 3. d. 20.Désen egyházhelyi nemesek, mivel már mind megnemesedtek, és a sóvágók, capitatim adjanak — tall. 1. Oda nem értjük azon atyánkfiait; kik hazájokból kiszorultak, és mostan oda akarnak telepedni. CJH
