Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Az eladományozás. A hajdúper és következményei
tudatosan utalnak vissza az általuk dicsőnek tartott korszakra, a hajdúváros kiváltságok korára. Hajdúbagosnak a pecsétnyomója 1641-ből ismert, címerképe; egymással szembeforduló két oroszlán fecskefarkas hadilobogót tart. Az Eszterházyak hiába tiltották be, az 1848-ig használatban volt. Kaba címerképe a hajdú vitézséget tükröző elemeket mezőgazdaságiakkal egészített ki, köriratában viszont felvette a hajdú előtagot (HAIDU KABA). Pecsétnyomója 1705-ben készült. Rendkívül érdekes Kornádi esete. Itt két pecsétnyomóról van tudomásunk. Az egyik 1641-ben készült, amikor amikor a hajdúvárosi jog kérdéses nem lehetett. Ennek címerképe a közönséges katonai vitézséget mutató kardot tartó, jobb kar, a kard hegyén török fejjel. Amikor a 17. század végén jogaik kétségessé váltak, ugyanezt a címerképet (és évszámot) megismételték, a köriratot viszont kiegészítették a hajdú szócskával (SIGILLUM OPPLDI HAID KOMADI 1641) Mikepércs 1700-ban készült pecsétnyomója a közönséges katonai erényeket hangsúlyozza, Sáránd 1694-ben készült címeres pecsétnyomója támadó állásban lévő hajdúvitéz, Tépe város 1627-ben készült pecsétnyomója páncélosjobb kar török fejjel, és hadilobogóval. Ezt a későbbiekben is következetesen használták. Szalonta a Bocskaitól kapott címerképet használta az Eszterházyak minden tiltakozása dacára, akik a városra egy megbékélést szimbolizáló új címerképet akartak erőltetni. 561 Váradszentmárton címere vágtató lovas, Nagyürögd címerképe kucsmás magyar vitéz, a közönséges hadi elszántság jelenként. Mezősas címere kiterjesztett szárnyú sasmadár, jobb karmában egyenes kardot tart. Részint beszélő címer, részint a nemesség jelzése is. Gáborján címerképe jobbjában kardot tartó magyar vitéz, baljában török fejet tartva. Körirata NEMES GABORIANI PECSETI. Ennek legkorábbi, általunk ismert lenyomata 1697-ből való, ekkortájt készülhetett maga a pecsétnyomó is. Sarkad város címerképe áttételesebb, fiókáit tápláló pelikánmadarat ábrázol, amely református egyházunk kedvelt szimbóluma is. Ebben az értelemben a hitbeli és tényleges áldozatkészség jelképe. A Rákóczi-szabadságharc időszakából a bihari kishajdú városok katonai szerepvállalására vonatkozóan sok elszórt adatunk van ugyan, de abból meg1 Rozvány Gy. i.m. 62. 1762-ben „vették el Szalontától a Bocskay által adományozott címert s adták helyette a zöldfa fölött csőrében olaj ágat tartó galambot".
