Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Várad két ostroma közt 1660-1692

A vészterhes évtizedek alatt úgy tűnik, a bihari hajdú városoknak rendkívül lényeges dolgokat sikerült megőrizni. Amellett, hogy általában biztosították a település lakottságának folyamatosságát, a jelek szerint birtokában maradtak a mezővárosi önigazgatásnak is. Nézzük Berettyóújfalu esetét. Az 1692-es kamarai összeírás szerint Újfalu Bihar vármegye jelentős települése ötvennégy családdal, amelyből négy kuriális nemes, ötven pedig hajdú. A 8ur* Ótmívt Rmminir Ca/atárafimtm Ceimtlw. DONATUS hi E 1 S L ER, Ufvt Bsrv dt JHIesicnbe-rw. . „. Q

lL^u^LuJmifuLwjJa »d lüt JííCiüxil.tll qJíucii, i^iijlű kiLxJ. IO CXTÚUDJ iöíA*. |Xf Opf idi & Pig^ ÍÍCCDJCMCS, & MvcnJaiio müsc?, dir. Gan-sui, 4uircIitiüjin, ml rícr»>3 Incvte, ad , fOOt k, K pro oju» femni 4t piaAu* fwic í"ylw»« ipífe praltci&ioic<*np<4j«*

t Äafq; itiC<ArSiihA&ttt^^+tt\^ü£w& Cum \crt>. ÍÍA*-' .ÇJ^tji _ - ir. fnjpulirm Six Mi.«^ axxKQ, todbm& SaMgraniöeö, a3fttöonn^S;tí»pa^^ fie ldcktó oasaoA: Cnçaby ató incaftontr S*J*C*T

«t» flifinsç Mijííbríí íOftíbíUíj. fof^ftaft* & iftírrsorrs Wká Otóetítetj ac aki, tirn esitíhts,

«parapedcftrscpdínisjrr^r*?, aria^cufif«ass^áni ^rriaw^

f

i^p$>>. tttkftiiűdd,TUS. lhsru:, ^»eitKswvtfi, «oíb«títMi4» SWfOf

ABB wti «nariWWE pecOTJto taa&cfiabus,. vtvCTun >.'j3Mi EST» nikcrtüCfiifeouiu^cftiT: vHint&tctMEOtur- Iuc5fxscnt0(nö«ít façsâi, txis^mnSwMifcftjféí L«ürídoo«ti

t r«riq^ pro feiti & çùfufcixK', cu^u? in simlis oecaaase mmçigdmÂmi • Subfsaî ve^,Hxa;CaTJiTifub ocviiihii corporis jurrôaej!cc^a£qji^^ Sjcafsxn ^ Heisler Donát császári tábornok védlevele Szalontának. Debrecen, 1688. márc. 30. kuriális nemesek jogállásáról az általánosságokon túl közelebbit nem tudunk mondani. Az összeírásból kiderül, hogy Berettyóújfalu eredeti, egyébként szűkös - határa részint a természetes pusztásodással, de még inkább a török pusztítás okozta elnéptelenedett falvak határával jelentősen bővült. Az 1660 előtt elkezdődött pusztabirtok szerzés folytatódott. A város mai határa gyakorlatilag ekkor alakult ki, s abba beolvadt a középkori Andaháza, Szentkozma, Herpály, Szomajom, Kórogy és Újlak területe. A fentiek közül egyedül Kórogy volt pusztabirtok már 1552-ben is. Az 1692-es összeírás megjegyzi, hogy Andaháza, Kórogy, Szomajom, Újlak már emberemlékezet óta lakatlan. Szentkozma esetében erre nem történt utalás, de az összeírásunk említ egy névtelen pusztát is, amely huszonkilenc év óta lakatlan, tehát 1663 óta. Ez viszont szinte bizonyosan Herpály, mert 1666-ból biztos adatunk van arra, hogy Széchényi Benedek bíró és helyette-