Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

„Szalonta varossában, és annak erősségében ez ideig fegyverünk s vérünk kiontásával híven szolgált Nemesi Sereg a Pogány ellenségnek" ellenállt, de „kinteleníttetünk erősségünket reánk rohanó fene ellenségnek engedni, és meg nyomoríttatott országunkban sok kárvallásunknak utána széllyel oszlanunk." Tehát Szalontát épp úgy védték, mint Váradot! Gazdagh Mihálynak, mint szalontai katonának kérése az volt, hogy a „nemesi sereg" vezetői írásban igazolnák azt, hogy ő ténylegesen a nádudvari Gazdaghok leszármazottja, s Török rabságra hurcolt magyar lakosság „Nemesi Seregünknek rendi Szerént Nagy Szalontai vitéz". Erre birtokjogi megfontolások miatt volt szüksége.