Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A fejedelmi hatalom szolgálatában
székbe szándékozik betömi, nyomban utasította Gyulay Ferenc váradi kapitányt, hogy a hajdúkat összegyűjtve, a törököknek útját állja. Ebből kifolyólag a kapitány a hajdúkat Szoboszlóra rendelte, ő maga is oda ment a váradi hadak egy részével. Ámde amikor Gyulay megtudta, hogy a budai pasa mily nagy erővel közeleg, többé nem tartotta tanácsosnak az ellenállás megkísérlését s a hajdúkapitányoknak azt ajánlván, hogy csapatjaikkal még idejekorán vonuljanak vissza, ő maga embereivel a váradi várba húzódott vissza. Az 1660 áprilisában meginduló hadjárat elsőként a bihari hajdú városokat érte. A Berettyó két felét felégették, Kereki városát várával együtt elfoglalták, semmivé tették, elpusztították, úgy hogy a környék dúlása Váradat is füsttel borította. A Rákóczi mellett kiálló szabolcsi „öreg" hajdúvárosoknak is pusztulás lett a sorsa. „Istennek annyi sok szép gyülekezeti a szép rakott hajdúvárosokkal... nagy Isten! mindenestül porrá és hamuvá tételek" - írta a korabeli krónikás. Az ekként cserben és oltalom nélkül hagyott és e miatt a legnagyobb mértékben elkeseredett hajdúk egymagukban a nagy túlerőben levő törökkel nem mérkőzhettek meg, szétoszlottak és amennyire még idejük engedte, családjaik és javaik megmentéséről kezdtek gondoskodni, de már erről is lekéstek, mert a török a nyakukon volt. Szeidi Ahmed pasa ugyanis a hajdúk szétoszlásáról értesülvén, sietve előrenyomult és április 28-án zsákmányéhes hadait rászabadította Kábára és Szoboszlóra. 487 „A férfiaknak mind fejek szedetek - írja Szalárdi - és a vezér maga eleibe kihordani parancsolván, mind egyig megnyúzatja, bőröket az agy koponyáról levonatja, azokat szalmával megtölteti és szekerekre számán úgy rakatja vala." Április 30-án a török had már Debrecen alatt ütötte fel táborát és a város csak roppant sarc árán menekült meg attól, hogy a fentebb említett másik két város sorsára ne jusson. Május 6-án a pasa megparancsolta Boldvai Márton alispánnak, hogy megyéje nemességével azonnal hozzája csatlakozzék. MáSzalárdi leírása szerint „A Tócó mellől amelly égető hadak a Berettyóra általbocsáttattak, azok is a földet, a tatároktul ahol mi megmaradt volna is, valóban égetik; rontják, pusztítják vala. Már a Kis-Körös mellékét onnan közelebb Bihart, Csatárt, Váradhoz innen éjszak felől egy kis mérföldnyire levőket, neki szintén ollykor s az nap gyújtogatták vala, amidőn a Pocsaj romlása, veszedelme vala. Az éjszaki szélnek oly rettenetes zivatara, kegyetlenkedése alatt, hogy a bihari náddal, gyékénnyel kötött s szalmávával fedett házaknak pernyéit Gyulai Ferenc az várbéliekkel a vár kapuja előtt való górébul nézné, hogy mint a polyvázó havat a szélvész nagy sűrűséggel így hozná be a megírt helyekrül, a város piacára, vár árkába és az egész városra." Lm. 549.
