Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

A bihari kishajdú városok nagy romlását az okozta, amely Erdélyét is. II. Rákóczy György szerencsétlen lengyelországi vállalkozása a török bosszuló hadjáratát váltotta ki, amely a Lengyelországban egyébként is súlyos kudarcot vallott fejedelmet, országával együtt végveszélybe sodorta. Rákóczy a lengyelországi tragédia után 1657 augusztus 4-én testben, lélekben megtörve Ecsedre érkezett s országgyűlést hirdetett Désre. Az ország fel volt háborodva! A nagyvezír kimondta Rákóczyra a végítéletet, a szultán megparancsolta, szakítsanak Rákóczyval. November 3-án Rhédey Ferencet választották meg fejedelmül, de Rákóczy nem tudott és nem akart beletörődni a lemondásba. Egyik legradikálisabb híve, Gyulay Ferenc váradi alkapitány volt, aki hamar megnyerte a szomszéd véghelyek kapitányait és őrségeit, nemkülönben a hajdúkat Rákóczy ügyének, úgy hogy tulajdonképpen az országnak két fejedelme is volt, Rákóczy az Erdélyen kívüli részeken, Rhédey pedig Erdélyben. A Rákóczyt végül a gyűlésező rendek rémületükben 1658. január 16-án visszaültették a fejedelmi székbe. A gyulafehérvári gyűlés után Rákóczy, Haller Gábort és Bethlen Jánost maga mellé véve, hadaival kivonult Erdélyből és Váradra menve, ott 9 -10 000 főnyi hadat gyűjtött, hogy saját területét megvédje s főleg Jenő várát bizto//. Rákóczy György díszes sítsa. Átmeneti sikereket fel tudott sodronyinge mutatni, de ez ténylegesen katonai szempontból jelentéktelen volt. Az események a bihari kishajdú helyekre ez után váltak igazán tragikussá. Köprili Mohamed nagyvezír 1658 augusztus 29-én érkezett Jenő alá, melynek védelméről Rákóczy kitűnően gondoskodott; falait jó karba helyezte, magát a várat őrséggel, lőszerrel, eleséggel és minden készlettel bőven ellátta és a vár kapitányát, Ujlaky Lászlót, szívós kitartásra buzdította. Rákóczy „kis számú seregével" a Váradtól három órányira fekvő Jánosda mellett ütött