Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A fejedelmi hatalom szolgálatában
A fentiek magyarázatot adnak arra is, hogy a letelepült hajdúság miért kezd rögtön pusztabirtokok szerzéséhez, miért érezték úgy, hogy a nekik juttatott határ szűkös. Nemcsak Bihar megyében volt ez így, hanem a szabolcsi hajdúvárosok esetében is. Az alföldi mezővárosaink gyarapodó parasztpolgárságának gyakorlatához hasonlítható ez a folyamat, hiszen pl. Debrecen esetében is azt láthattuk, hogy az eredeti városhatár sokszorosára duzzadt a különböző birtokszerzések, zálogosítások során megszerzett határrészekkel. 466 A hajdúk mindenütt nagy birtokszerzők voltak, s ebben nyilván közrejátszott az, hogy maguk is jórészt e tájról valók, volt társadalmi-történeti kötődésük, s az is, hogy a munkaerőt a fent leírt módon biztosítani tudták. A leglátványosabb folyamat Szalonta esetében figyelhető meg, amelynek terjeszkedését a nagy alföldi mezővárosainkhoz hasonlíthatjuk. A hajdúváros esetében maga Nagyszalonta is ilyen birtokbővítésnek fogható fel, hiszen az eredetileg nekik juttatott Kölesért pusztabirtokként megtartották. Bethlen Gábor okleveléből kitűnik, hogy Szalontát immár húsz éve tartják birtokban, tehát gyakorlatilag 1606-tól. Rákóczy Zsigmond fejedelemsége alatt, 1607-ben kieszközlik Szil és Barmo pusztabirtokok megszerzését, teljes fejedelmi joggal, adományként. A következő időszakban szerzik meg Kisvásári, Nagyvásári, Répáskeszi, és Simonkerék nevű pusztákat, amelyekre 1631-ben I. Rákóczy Györgytől ünnepélyes adományt is szereztek. 467 Ennek a folyamatnak volt az állomása, amelynek során váradi Németh Mihály özvegyétől, Bánffy Annától a szalontai katonáknak sikerült a teljes és egész részbirtokot megszerezni Répáskesziben és Nagy vásári ban. 468 Nemcsak a város, a város egyes polgárai is szereztek zálogbirtokot, amelyek beolvadtak a tulajdonképpeni szalontai földtulajdonba. így szerezték meg pl. Bagd pusztabirtok zálogjogát 1638-ban. Széki Mihály és Széki Imre, Kallóban lakó nemes személyek adtak négy házhelyet zálogba a Nagyszalontán élő Horváth Istvánnak, 469 „húszon hat magiari forintban, minden Zoltai Lajos: Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. DKK. 1917, „ 163 Idik Esztendőben Iső Rákóczy György Fejedelemtől, mivel a' sok villongások közt, némelly Pusztákról való leveleiket el vesztették, Kis Vásári, Nagy Vásári, Répás Keszi, Simon Kerék nevű Pusztákról, említett Eleink nova Donatiot impetraltak, mellyben Statuáltattak is." „A' Felséges Hazához. Nagyszalonta Várossá Hajdúi állapottyának és nemesi Szabadtságának elő adása". Nagyszalonta folyamodványa a magyar országgyűléshez. 1790. MOL EL Fasc F. No. 766. Rep. 33. MOL EL F. A. No. 25. Rep. 33. MOL EL Fasc. C. No. 215. Rep. 33.
