Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

es hasonló, kegyelmességgel leszünk érette." Azaz kárpótlást ígért bizonytalan időben és bizonytalan értékben.

455 A többi hajdúváros esetében a védelmi intézkedésekre, erősítésekre vonatkozóan nem találunk ennyire egyértelmű adatot, de hogy valamennyi hajdúvárosnál legalább a palánk építéséig eljutottak, azt sejteti, hogy a zsitvatoroki béke megújításakor folyó tárgyalásokat a bihari kishajdú helyek is élénken figyelték, s ők is sérelmezték, akárcsak szabolcsi társaik, a palánkok esetleges elrontatását. Érthetően, hiszen egyetlen pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, hogy a bihari hajdú városok is tulajdonképpen hódoltsági területre települtek, mintegy a „török torkában" laktak, védelmük megszervezése, portyázó fosztogató török-tatár csapatok ellen elsőrendű érdekük volt. S erre a béke éveiben épp annyira szükség volt, vagy talán nagyobb mértékben, mint háború esetén, ahol viszont nagy hadseregek felvonulásakor a hajdúpalánkok már nem sokat értek. Derecske település-szerkezete hasonlatos a nagyhajdú városok településéhez. Azaz ólaskertes, kétbeltelkes település, amelynek védhető állapotba hozása hasonlatos lehetett, mint a szabolcsiaké. Hajdú lakói egyébként is onnan származtak. Ebben az esetben a város statútuma tartalmazhatta a palánk karbantartását, fokozatos javítását is, mint pl. a polgári hajdúk esetében.

456 A hajdúvárosok társadalomszerkezete bonyolultabb, mint az eső pillanatban gondolhatnánk. A történetírásunk különböző színtű és megközelítésű megállapításai abból a tényből indultak ki, hogy városaink „hajdúi szabadsággal" éltek, ennek megfelelően lakói is hajdúk, amely képet kisebbnagyobb mértékben színezhette a hajdúvárosokba szökött jobbágynépesség, akik a beköltözést az elnyerendő hajdúszabadság reményében tették. Évtizedek óta tudjuk, hogy a helyzet ettől bonyolultabb. A szabolcsi hajdúvárosok esetében is kiderült, hogy a korponai kiváltságlevél és más források állítása ellenére, a hajdúknak adományozott helyek a telepítés pillanatában nem voltak néptelenek.

457 A bihari hajdúvárosok esetéMOL EL Fasc. A. No 18 Rep. 33. Szeben, 1613. máj. 5. Ebben a levélben nincs szó arról, hogy a szalontaiak Toldy Györgyöt 1000 forint értékben kielégítették volna. A polgári hajdúk statútumát közli: Komáromy A. A szabad hajdúk történetére vonatkozó .. Lm. Hajdúdorog története (szerk. Komoróczy György) H. n, én. 1971 Hajdúböszörmény története (szerk. Szendrey István), Debrecen, 1973; Hajdúhadház múltja és jelene (szerk. Komoróczy György), Gyula, 1972; Hajdúnánás története (szerk. Rácz István) Hajdúnánás, 1973 Hajdúszoboszló monográfiája (szerk. Dankó Imre) Hajdúszoboszló