Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

cserélődéssel. Gáborján esetében pl. Gyarmathy István, akit forrásaink hajdúhadnagynak mondanak 1606-ban, az 1610-es évek derekán is a város vezetésének tagja. Elmondhatjuk, hogy a letelepült hajdúk igyekeztek lakhelyeiket védhető állapotba hozni, s ez a törekvésüket a fejedelmi hatalom helyesléssel, a török viszont gyanakvással fogadta. Szalonta esetében például korai adatunk van arra, hogy miután Kölesérről Szalontára átköltöztek, a helyet, ahol szalontai hagyomány szerint a török pusztítása után csak három ház maradt épségben, valamint a Toldi kastély

454

, azonnal „megépítették", védhető állapotba hozták. Miután Toldy György megpróbálta érvényesíteni földesúri jogait, a hajdúk a fejedelemhez fordultak. Ebben előadták, hogy ők, mármint a hajdú vitézek közössége, a Toldy György által elhanyagolt helyet megépítették, abban megtelepedtek, „Tholdi György háborgatna eőket benA szalontaiak kiépített, védhető állapotba hozott torony, a város védelmi rendszerének lelke ne, nagj karokra es fogyatkozásokra". Báthory Gábor egyértelműen a hajdúk mellett foglalt állást, nyíltan katonai érdekekre hivatkozva: „Latvan annakokáért miys (mi is) az helynek hasznos es szökseges voltat, kiváltképpen hogy egyik bastjaja Waradi hajdúknak", oltalma és gondviselése alá vette őket. „Ne kellessék oljan hasznos epületeit pusztán hadniuk" érvelt. Ezért a várost és a „kastélyt" teljes fejedelmi hatalmával védelmébe vette, Toldy Györgynek pedig csupán annyit ígért, hogy „ha találván felolle ilendő 454 Móczár J. Nagyszalonta i.m. 37.