Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

háborúk okozta megrázkódtatások következében felbolydult lakosság sorai közt kell keresni. Kivételek természetesen voltak, jöhettek, jöttek is soraik közé máshonnan, esetleg nem magyar ajkúak is, mint ahogyan innen is kerülhettek máshova. További kutatási témaként jelölhető meg az a problémakör, hogy Biharban a hajdútelepítéseknél bizonyíthatóan a nagyhajdú adománylevélben szereplő, s 1605. dec. 12-én Korponán szabolcsi birtokokkal megjutalmazott hajdútisztek is kiemelt szerepet játszanak. így Szilassy János, Szénássy Mátyás, Chomaközy András, Elek János hajdúival rendszeresen találkozunk, s maguk a nevezett hajdútisztek is szép számmal nyertek egyéni nemesi jogon birtokokat Biharban, elsősorban Belényes környékén. Sőt, szerepet játszott egy-egy szabolcsi hajdúváros hajdúsága is, mint pl. Tépe esetében a Hadházról származóknál láthattuk. Egy azonban bizonyosnak látszik, a letelepedéskor általában nagy helyismerettel rendelkeztek, s rögtön, az első pillanattól kezdve, gazdasági tevékenységre is gondoltak, amint erre a későbbiekben visszatérünk. A fent vázolt általános képbe Derecske telepítése nem illik bele, de tudjuk, az különleges körülmények között, I. Rákóczy György trónra kerülésekor, a harmadik hajdúfelkelés kapcsán lett hajdúváros, s ezért a történelmi körülmények is mások voltak, mint a több bihari település esetében. A hajdúkapitányok megválasztásánál, illetve kinevezésénél a fejedelem fenntartotta magának a jogot, hogy ellenőrzést gyakoroljon, s ezt a váradi főkapitányon keresztül gyakorolta. Ennek gyakorlati célszerűsége teljesen érthető, amelyre a szabolcsi hajdúvárosok esetében is jó példánk van. Ez utóbbi esetben a kassai főkapitány tartotta fenn magának az ellenőrzési jogot, katonai érdekek miatt. Láthattuk, hogy Bethlen „fejek vesztése alatt" tiltotta, hogyha engedély nélkül „az hajdú várasokon kapitánt, hadnagyot" emelnének. Ennél tágabb szabadságot csak ürögdi telepítőlevél sejtet, amely a kapitányválasztásnál a hajdúváros közösségére hagyatkozik. Kérdés, hogy ez ott mennyire működött? Meglátásunk szerint legjobb esetben is csak korlátozottan, hiszen mind a fejedelmi rendelkezések, mind pedig az Erdélyi Törvénytár erre vonatkozóan világos rendelkezéseket tartalmazott, amelyet valamennyi hajdúváros felé érvényesítettek. A kapitány mellett kezdettől fogva lenni kellett egy testületnek is, amely a szabolcsi hajdúváfosokban 12 „főiegényből" állott, s amely a testületi ön-