Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Fejedelmi várak jelentős hajdúkatonasággal

helyül s így megszabadulnak". Meghagyta tehát a fejedelemnek, égesse föl ezt a párkányt, kerítse kézre a benne levő gonosztevőket, ne kímélje őket s a véghelyet teljesen pusztítsa el.

377 Ezt persze nem hajtották végre, sőt Báthory Zsigmond 1592. május elsején viszonzásul arra utasította Bocskai István váradi kapitányt, hogy „az kömyülálló kastélyokra, Zsákára, Bajomra, Sarkadra, Bélre s a többire, mindazokra, kik a mi számunkra valók s mind az egyebekre gondja legyen és amint a bennök levő szolgáló rendnek készenlétét, vigyázását s mindegyéb azoknak megőrzésére s megtartására való szükséges dolgokat úgy rendeljen, hogy azokban való fogyatkozások miatt valami dolog ne történjék."

378 Mikor 1598-ban Báthory Zsigmond fejedelem értesült, hogy a törökök Nagyváradot ostromolják, táborával Déva alól oda indult, bár tehetetlenkedése folytán az ostrom menetébe érdemben nem tudott beavatkozni. Az ostrom hírére a környékbeli kisebb várak egy részének őrsége odahagyta a rájuk bízott erősséget s bevonult Váradra, vagy Zsigmond táborába.

379 Ezek között volt Nagy Lukács sarkadi várnagy, s Angyal Márton, a gyalogok hadnagya alatt az egész sarkadi katonaság. Szamosközy joggal hihette, hogy Várad védelmében „többet használtak vérök ontásával, mint hogyha egy gyenge kastélyba berekesztve, gyáván és senkinek sem használva esnek el a közjóért, vezéreik parancsához képest tehát átmentek Váradra, hol valamennyien minden dicséretre méltó hősiességgel véreztek el" 380 A sarkadi katonaságot ekkor gyakorlatilag hajdúknak tekinthetjük, igaz a zsoldban álló, ún. királyi hajdúk közé tartoztak, s így helyzetük érzékelhetően más volt, mint a szabadhajdúké. Várad ostromakor (1598) az így üresen hagyott sarkadi várat a gyulai törökök azonnal megszállták.

381 Várad sikeres védelme után viszont az új főkapitány, s kitűnő végvári tiszt, Nyári Pál, az első kedvező alkalommal visszafoglalta. Esztergomból egy tudósítás már 1599 július 3-án jelentette,

382 Márki S. A sarkadi hajdúk, i.m. 8 EOE. III. 407. 9 Szentjobb és Telegd esetében sikeres védelemről tudunk. V.o. Szamosközy István történeti maradványai, 1542-1608 : 4. köt.: Vegyes följegyzések kiad. Szilágyi Sándor. - Budapest : M. Tud. Akadémia, 1880. - XXI, 588 p. - (Monumenta Hungáriáé Historica : Magyar történelmi emlékek : Második osztály: írók, 30.) Szamosközi történeti maradványai, i. m. III. 173. 1 TT. 1878., 99-116.).