Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Magánföldesúri telepítésű hajdúhelyek

adózással, ne tartozzanak." Eltiltotta viszont őket a határ egy bizonyos részétől, amely „az két híd között" van, s amely a bakoszegiek tulajdona.

366 Előírta azt is, ha valami parasztember szerződés mellet a bocsi földre le akar szállani, azt ne akadályozzák, hanem ha bizonyos ideig paraszti szolgálatra kötelezte magát, akkor „az ollyanoknak elégséges nyíl földet és kaszáló rétet adgianak". A telepítő-levél kikötötte azt is, hogy ha a földesúr majorságot akar, akkor „szabadossan" majorkodhasson. Kötelességükké tette a határ épségének a védelmét és a földesúri jogok betartatását (az Úrfi kárára dézma nélkül ne engedgiék senkinek élni) is. Ezt a telepítőlevelet 1642-ben aztán a hajdúk kérésére Rhédey Ferenc is megerősítette,

367 s azt gyakorlatilag minden pontban helyben hagyta. A bocsi hajdúk további sorsáról nincsenek adataink, Várad török kézre kerültével nyilván településük is elpusztult, s azóta is puszta. 166 367 Osváth Pál írja, hogy Bocs „hajdankorban nagy valószínűséggel a zsákai vár tartozéka volt." A bocsi puszta kiegészítő része a Hídköz, ahol a törökdúlás emlékére egy halom Basalom nevet viseli. Tud egy földvárról is, de hogy ki építette, s mikor pusztult el, nem lehet tudni. I.m. 155. Borovszky i.m. Szentmárton határnevei közt a következőket soroljafel: „A községhez tartoznak Szomalyom, Rekettyés, Bacsó, Kodormány, Újlak, Szolnoktó, Péntekhalom, Nagy-Hidköz, Kis-Hidköz, Nagy-Bócs, Kis-Bócs, Lapos, Merza és Vertán nevű puszták". Seres I. i.m.