Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Fejedelmi közreműködéssel telepített egyéb helyek
Miklós, Nádas Márton, Czeri György, Boros István és a másik Czezmadia István, Kalmar Mihály, Sarogliani Mihály, Kovacz György, Seres András, Boda Mihály Zegedi János, Zabo Pál, Binal Lukács, Balogh Péter, Balogh Gergely, ugyan úgy Balogh Ferenc, Orbán Péter és a másik Kis Péter, Egri Mátyás; Theoreok András, Zegedi István, Zilagi György, Kovacz Tamás, Gerendassi Pál, Zephelj Miklós, Pwnkeosd János, Racz Bálint, Nagy Pál, Pwnkeosd Benedek, Lovaz János és Kövér Albert, akik mind a Bihar megyében levő Gábori an városba laknak és élnek." Felmutatták az általunk már ismertetett iratokat. Az egyik az egri egyház káptalani, a többi három pedig váradi káptalani okirat. A Cuti 346 városban, amelyet „úgy akarjuk, hogy a továbbiakban Gábori annak" nevezzenek, és a Kereszthur birtokon, „a Berettyó folyó mellett, Henczida város és Zent Peterszegh birtok közt, Bihar vármegyében lévő és birtokolt egész és teljes", akkoriban puszta részbirtokaikat kilencszáz magyar forint ellenében a nevezett gáborjáni katonák megvették, s a vételi öszszeget ki is fizették, amint az okmányokból kiderült. A másik vásárlás, amely Gaborjánban és Kereszthur birtokon történt, akkoriban puszta részbirtokként ötszáz magyar forint ellenében lett a gáborjániaké. Végeredményben tehát egy hosszas folyamat eredményeként a gáborjáni vitézek megvették lakóhelyüket, fejedelmi adományt nem kaptak, s nemesítésükre sem volt szükség, hiszen már a korábbi iratok is következetesen nemes vitézeknek emlegették őket. Valahol tehát itt kell keresnünk annak okát, hogy a gáborjáni hajdúkat az Erdélyi Törvénytár miért nem sorolta fel a fejedelemnek kötelezettségekkel, s egyébként széles jogokkal rendelkező hajdúvárosok közt. 347 A gáborjáni kiváltságolás tulajdonképpen egy meglévő helyzet törvényesítése volt, de nemesi jogot más úton, a birtokot pedig pénzükön szerezték. Ezért a fejedelmi hatalom jogilag nemeseknek tekintette őket, s méltán, s így jogilag nem írhatta elő számukra a hajdú városokban általánosan kötelező katonai A gyulafehérvári Liber Regiusban ténylegesen így olvasható, feltehetően a több tulajdonos valamelyik birtokrészét (településrészt) nevezhették így. Ebben kérdésben a kortársak, vagy közel kortársak előtt is volt bizonytalanság; az Eszterházy-levéltárban található egy irat a következő felzettel, felzetén későbbi írással. A hajdúvárosok felsorolása: „Szalonta, Ürögd, Tamási, Harsány, Szentmárton, Régeny, Kornádi, Sas, Újfalu, Kaba, Tépe, Konyár, Bagos, Sáránd, Mikepércs, Bagamér, Félegyháza, Gáborján - ez áthúzva - és Derecske.) MOL EL Fasc. A. No. 40. Rep. 33/B.
