Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem
vidéknek is megvolt a maga fontos gazdasági jelentősége, részint bányakincsei miatt, részint bizonyos expanziós lehetőségek és védelmi szempontok miatt is. Településtörténeti leg kimutatható, hogy a magyar honfoglalás utáni évszázadban elsősorban a megye síkvidéki területei népesedtek be. Ebben a táj földrajzi, demográfiai adottságai mellett kiemelten fontosnak bizonyulhatott az összeköttetés fenntartása az erdélyi medencével, amelybe Bihar vármegyén keresztül vezetett az egyik, talán legfontosabb útvonal, amely a Királyhágón keresztül Erdély központi területeire kalauzolta az utazót. Ez a SebesKörös völgyén keresztül húzódó közlekedési országút volt. 5 Ez a közlekedési átjáró egyébként a Szamos-völgy és a Maros-völgy mellett a középső, harmadik megközelítés volt Erdélybe. A terület változatosságán, nagyságán, gazdasági, katonai jelentőségén kívül Bihar vármegye súlyát története egésze folyamán főképpen ez a körülmény emelte! A Sebes-Körös völgyében, a Báródságon, a Királyhágón keresztül békés időben két nagy országrész kereskedelmi forgalma bonyolódott le, hiszen Magyarország és Erdély közt itt vezetett át a talán legfontosabb összeköttetés, amelyen viszontagságos történelmünk során, a sajnos oly gyakori háborúk idején, a békés országlakók helyett az ellenséges vagy a honi hadseregek vonultak. Ez a nyugat-keleti fő közlekedési út a vármegye közepén, Váradnál keresztezi a Gyuláról jövő s a Tiszántúl déli és északi területeit összekapcsoló, szintén nagy gazdasági és katonai jelentőségű útvonalat. 6 Fontos közlekedési összeköttetéssé fejlődött ki a Fekete-Körös völgye is, különösen az Erdélyi Fejedelemség kialakulása után, amikor Gyulafehérvár fejedelmi székhely lett. Nagyváradról Gyulafehérvárra ugyanis a FeketeKörös völgyében, Belényesen át lehetett közlekedni. Ennek a kiemelt körülménynek az lett a következménye, hogy háborús helyzetekben, a tatárjáráskor vagy a török háborúk évszázadaiban a felvonulási utak vidéke, különösen a vármegyének a Berettyótól délre fekvő sík része, a Nagyvárad és Gyula közti terület, valamint a folyóvölgyek igen nagy mértékű pusztulást szenvedtek. S ez elsősorban a magyarlakta településeket sújtotta. Az elpusztult községek jórészt ugyanis a bihari síkságon lévő magyar falvak voltak. A sűrűn lakott folyóvölgyek járványok fellépte esetén, a korabeli orvoslás állásából és a népegészségügyi viszonyokból következően is, komoly vesztesé5 Györffy György: Az Árpád kori Magyarország történeti földrajza. A-CS. (Bp., 1966.), Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt (Bp., 1940.) 6 Jakó Zs. i.m. 1-21.
