Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

Derecske az első katonai felmérésen. Jól látszik a város ólaskertes település-szerkezete Rákóczi György elismerte; hogy 1631-ig parasztok laktak Derecskén, de ellenvetette, hogy a szultán kedvére tették oda a hajdúságot, s a Porta szabadságlevelét is megígérték már, de még mindig nem adták meg. Az erdélyi követ a legfontosabb érvet is felhasználta; „igaz, ... kegyelmes uram ugyan régen a német pártról való hajdúságnak kapitányait, hadnagyait; tizedessit és holmi jó elékölt legényeket szállított az kis faluhelyre azért; hogy az mikor az szükség kévánja, ezekkel az többit is bírja hatalmas császár hívségére, de nem károkkal az csongrádi vitézeknek . . . csak azolta város miolta a hajdú vitézek megszállották." A válasz elutasító. Nem kell a felkínált adó, „az hajdúk menjenek el róla", mert a fényes Porta nem tűri őket. A következő év elején aztán már Budáról csak a panasz érkezett, hogy a derecskeiek nem fizették meg az adót, haladéktalanul vigyék azt ezután Budára. 1636-ban a Portán engedékenyebb lett a hangulat. Az erdélyi követ jelentéséből tudjuk, hogy a szolnoki törökök ismét panaszkodtak a derecskeiekre, de a nagyvezér türelemre intette őket. A kérdésben azonban nagyon ingadozó a törökök álláspontja. Az engedékenyebb véleménnyel egy időben a kö-