Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

valahogyan úgy alakulhatott ki, mint a többi hajdúvárosé. Mindenestre az Erdélyi Törvénytár a hajdúvárosok között tartja számon, így tehát 1653-ban hajdújoga kétségtelen. RÉGEN Az Erdélyi Törvénytárban elismert, időrendben következő hajdútelepítés Régen. Ma puszta Bihar mezővárostól északnyugatra, Nagykerekitől keletre, a telepítés időpontjában is pusztának mondották. A Debrecen mezővárosban, 1609. szept. 9-én kiállított oklevél szerint a pusztabirtok a váradi vár tartozéka volt, s így Báthory Gábor a „köznyelvben Regen nevü birtokunkat egy erdővel együtt, amelyet népiesen Chyernek (Cser) hívnak és Chyatar (Csatár) birtok területén, Bihar vármegyében van és bíratik, egykor váradi várunkhoz tartozott, és annak volt tartozéka", adta és adományozta a hajdúknak. Ismét Szilasy János hajdúiról volt szó, akikről az oklevél megjegyezte, hogy már korábban is nemesek voltak, de az adományozó úgy érezte, hogy ezt meg kell erősíteni, újra és minden kétséget kizáróan Erdély és a Részek kétségtelen, igaz és valódi nemeseinek sorába kell emelni.

257 A telepítést azzal indokolja, nehogy „a fentebb mondott katonák mintegy vándorolva, bizonytalan helyeken szétszóródjanak, hanem hogy egy helyen letelepedve egyetlen közösséggé forrjanak össze, s innen szükség esetén pontosabban és gyorsabban megjelenhessenek". Az oklevél név szerint a következő hajdúkat említi:

258 nemes Silassy János kapitány, a galsai Makray Tamás, Premessy Gáspár hadnagyok, Thury Gáspár, Kutasy Márton, Baky Ferenc, Halai Bálint, Nyreo Mihály, Kamuty János, Luca Mihály, Racz János, Hegedeos Mihály, Bechkereky György, Zabo István, Sóreos András, Alföldy János, Sütő János, Vincze Imre, Achiady Luca, Lugossi Péter, Buchy István, Hölgye Mátyás, Nagy Pál, Inanchy Balázs, Simandy István, Pap András, Diós Soprony Miklós, Vegh János, Kulchar Imre, Banhegyessy Gergely, Giulay Gergely, Chiabay Ger„őket, akik már előzőleg is nemesek voltak, úgy tartottuk, hogy újból és ismét, mondott Erdélyországunk és Magyarország neki alárendelt részei valódi nemeseinek gyülekezetébe és sorába kell sorolnunk.." Szendrey István az eredeti oklevél neveit egybevetette a gyulafehérvári liber regiusban szereplő másolati pléldánnyal, így egy névnek két olvasatot adott, s ezáltal pontosítva azokat.Mi a két olvasatot egybevontuk. Szendrey I. i.m.