Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

Különbség lényegében két - egyébként fontos - kérdésben mutatkozik. Az általam használt oklevél (oklevelek) ezen túl említik még országos vásárok tartásának engedélyezését, amely jellegzetesen mezővárosi kiváltság. A hibás évszámú oklevél általában említi a mezővárosi kiváltságokat, a vásártartás engedélyezését, míg a teljesnek tünő másik változat ténylegesen említi a mezővárosi kiváltságok mellett nyolc országos vásár tartását (Vízkereszt utáni vasárnap, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Exaudi-vasámap (a húsvét utáni hatodik vasárnap), Anna-nap, Lőrinc-nap, Szent Kereszt feltalálása, Orsolya-nap, Luca-nap.) E szerint tehát egész évben, nagyjából egyenletesen elosztva mintegy másfél havonta lehetett volna vásárt tartani. A másik lényeges kérdés a hajdúvárosi autonómia, önigazgatás ügye. Ez hiányzik a váradi káptalan birtokba iktató leveléből. Az általam használt, s teljesnek tünő adománylevél erre is kitér, s engedélyezi a hajdúközösség szabad kapitányválasztását, illetve a bíráskodási jogkört.

235 Ez utóbbi azért rendkívül fontos, mert a kapitányok kiválasztásához mind az erdélyi fejedelmi hatalom, mind pedig a szabolcsi hajdúvárosok esetében a magyarországi, ragaszkodott. A bihari hajdú városok a váradi, a magyarországiak a kassai főkapitány fennhatósága alatt állottak. Érthetően, hiszen a kapitány személye mintegy garancia volt a város katonai helytállását illetően. Címerképükben „egy teljesen sisakba, páncélba és mellvértbe öltözött harcos látszik köldökig kiemelkedni, amint diadalmasan és győzelmesen felmutatja bal kezében az oroszlánnak, mintegy a legádázabb ellenségnek karmaiból kiragadott olajágat, kardot tartván jobb kezében."

236 „Primo Capitaneum loco Indictis communi voto suffragio in medio vero eligant..." E szerint az első kapitányt a hajdúközösség szavazatával választják, tulajdonképpen a felsőbbség megkérdezése nélkül. A települési címerek felülvizsgálatára (is) felállított Magyar Országos Törzskönyvi Bizottság szakvéleménye a Bihar vármegye központi járásban lévő Nagyürögd címeréről a múlt század fordulóján a következő volt: „Nagyürögd község legrégibb, igen kezdetleges vésetű pecsétjét annak 1770. évi urbáriumán (Httó; Tab. Urb.) találjuk. A pecsét „Nagurogd Falu Pécse" köriraton belül, czimerül: kucsmás magyar vitézt mutat, ki jobbjában kardot, baljában pedig valami közelebbről meg nem határozható tárgyat tart. A vitéz fejétől és lábától jobbra-balra egy-egy csillag látható. A község 1847. évi iskolai szerződésére (Httó; 1848. Elemi közokt. fons 17. pos 45.) nyomott pecsét „Nagurogdi Pecet 1785" köriraton belül czimerül szintén kucsmás magyar vitézt mutat, ki jobbjában kivont görbe kardot, baljában pedig levágott török fejet tart. Ugyanezen pecsétnyomó lenyomatait küldötte be a község s ugyanezek őriztetnek gyűjteményünkben is. Mindezeknél azonban, a község czimerére vonatkozólag sokkal fontosabb adatnak jutottunk birtokába, melyről a községnek eddig sejtelme sem volt. Ez az adat Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek Ürögd község kiváltságait megerősítő s Gyulafehérváron: 1609. jul. 15-