Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem

A FÖLDRAJZI VISZONYOKRÓL FÖLDRAJZ ÉS TÁJTÖRTÉNELEM Teleki Pál, a modem földrajztudomány egyik legnagyobb alakja 1917-ben írt művében azon az állásponton volt, hogy az ember és környezete közötti viszony alapvetően határozza meg az ember kultúrviszonyait, településeit, azok elterjedését. Szerinte „a földfelszínen a környezet ezer jelenségei közt lefolyó életünk gondolatképző hatással van öntudatlan, az érzetvilágból fakadó gondolkodásunkra, a tömegek gondolkodására, közületi, társadalmi, politikai gondolkodásunkra és tudományos gondolkodásunk minden irányú fejlődésére egyaránt. Helyhez kötöttségünk, életünk lényegéhez tartozik, elterjedésünk pedig ennek egyik legfontosabb jelensége. És ugyanez áll a földfelszín többi jelenségére."

1 A történeti gondolkodás mindig is komoly figyelmet szentelt annak a tényezőnek, amelyek közt egy-egy közösség élt, működött, szellemi és fizikai tevékenységét kifejtette, hiszen azok a külső keretek, amelyek megszabták a nagyobb tájegység életlehetőségeit, befolyásolta a szűkebb környezetet is. Sok egyéb megfontolásból is szükséges áttekintenünk Bihar megye földrajzi viszonyait, többek közt azért, mert újabb kori történetírásunk a gazdaságföldrajzi és természeti környezetnek kiemelt fontosságot tulajdonít.

2 Bihar1 Teleki Pál: A földrajzi gondolat története. Bp. 1996. 20. ,JDe az elhelyezkedés és elterjedés mindig föltételekhez kötött. Sőt föltételeknek, föltételek láncolatainak és csoportjainak eredményei. A jelenségek láncolatai és csoportjai az élet komplex folyamatai és jelenségei. Az elterjedés és elhelyezkedés indítóokai és akadályai az élet lényeges elemei. És minden gondolatkomplexumnak, amely a földi élet bármely jelenségével foglalkozik, szükségképp kiterjed reájuk. Minden ily tudományba bebotol az elterjedés, az elhelyezkedés és a helyileg együtt előjövő és így egymással együtt élő jelenségek összefüggésének, kapcsolatának gondolata. Mindezeket a gondolatokat és eszméket, az idők során belőlük eredő felfogásokat nem lehet a földrajztól elválasztani. Elválaszthatatlan tőlük az egyes korok népies és tudományos felfogása a földrajzi tudomány mivoltáról. És ez a földrajzi tudomány történetének lényege is. Mert ha nem apriorisztikusan ítélünk, nem egy bizonyos felfogás és nézet történetét keressük, akkor a földrajzi tudomány elsősorban mindenkor az volt, amit annak tartottak." 2 Ezzel kapcsolatban pl. VárkonyiÁgnes: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon. Végvár és ellátás. [Studia Agriensa 22. (szerk. Petercsák Tivadar és Berecz Mátyás] Eger, 2001.