Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

forráshelyek is, beleértve a levéltárak esetlegesen feltáratlan anyagát. Mi viszont csak azt mondhatjuk, hogy az Erdélyi Törvénytár vonatkozó forráshelye 1653-ra vonatkozik, annak fenntartásával, hogy egyes rendelkezései évtizedekre visszanyúló előzményekkel rendelkezhetnek, s rendelkeznek is. Egy azonban biztos, hogy & felsorolt bihari hajdúvárosokat tartotta az erdélyi fejedelmi hatalom tulajdonképpeni hajdúvárosoknak, a fejedelem rendelkezése alá tartozónak, s ez nagyon fontos szempont. Visszatérve eredeti gondolatmenetünkre, azt mondhatjuk tehát, hogy a fenti húsz bihari hajdúváros számított tulajdonképpeni hajdúhelynek, s a bihari hajdúk kiváltságait Bethlen Gábor már 1614-ben, az Erdélyi Törvénytár pedig 1626-ban tételesen Bocskai István személyéhez köti.

219 De hogy melyek voltak azok, azt az Erdélyi Törvénytár az 1653-as állapot alapján rögzítette. Most menjünk tovább a hajdúvárosok telepítésének kérdéskörével. Láthattuk, hogy Kölesért feltehetően azok a hajdúk kapták, akik korábban is ott, vagy a környéken éltek. SZALONTA Éppen ezért az első pillantásra talán a legkönnyebben kezelhetőnek a nagyszalontai telepítőlevél látszik, de az végeredményben Kölesér birtokára szól, s azt is tudjuk, hogy Örvédy Pál, nagykereki kapitánya 1604 kora őszének kritikus napjaiban az itt „tanyázó" háromszáz hajdút nyerte meg a felkelés ügyének. Ráadásul kapitányuknak Egri Istvánnak, Kerekiben volt a lakása. A háromszáz hajdú nyílván azért volt a tizenötéves háború alatt omladékká lett Kölesér romos házai közt, mert vagy oda, vagy a szintén elpusztult környékre valók voltak.

220 219 így értelmezték egyébként ezt a hajdúpert folytató kishajdú városok is 1790-ben a magyar országgyűléshez intézett beadványukban: „1606dik Esztendőben Botskai Fejedelem: Szalonta, Konyár, Deretske, Kaba, Berettyó-Újfalu Bagos, Félegyház, Sáránd, Kornádi, Sass, Bagamér, Mike Pérts, Tépe Helységeket meg-telepítette, meg Nemesítette, bizonyos szabattságokkal megerősítette meg is ajándékozta volt, a' Hazának fegyverekkel való szolgálattyokért..." MOL EL Fase. F. No. 766. Rep. 33. 220 Az oklevél szavaival: „kik az elől említett Jothe Gergely kapitánysága alatt - amint mondják - háromszázan arra tettek esküt, s abban egyeztek meg, hogy minden ingóságaikkal Bihar vármegyében lévő Kölesér elhagyott puszta mezővárosunkba költöznek, lakókat vive magukkal, s ott megtelepedvén lakóhelyükért nekünk és hazánknak a hadi vállalatokban s katonai dolgokban Erdélyben élő hű szabad