Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

tényleges ügyekben is. Ezeknek egy része a zűrzavaros, háborús időkben elveszett, más részéhez nehezen lehetett hozzáférni. Egy részük hamar elavult, az érvényben levők közt is sok ellentmondás fordult elő. Ezen csak az érvényben levő törvények gondos egybeállításával lehetett segíteni, amelyet a rendek a fejedelmekkel egyetértve úgy véltek elérhetni, ha a hatályos törvényeket összegyűjtik, abból kivonatolás és egybevetés, összeillesztés útján egy oly törvénykönyvet szerkesztenek, amely a jogélet minden ágában alkalmazható. Erre törekedett már Bethlen Gábor fejedelem 1619. évi perrendje: (Specimen juridici processus), a mely a törvénykezés módját és rendjét tárgyazó törvények összegyűjtése és kivonatolása és egybevetése útján készült. Ennél tágabban folyt a munka I. Rákóczy György fejedelemsége alatt (1630-1648), aki a szétszórt összes articulusnak a vármegyék és városok levéltáraiból való egybegyűjtését rendelte el. A munka el is készült, de halála miatt a tervbe vett törvénykönyvet már nem ő, hanem fia és utóda II. Rákóczy György (1648-1657.) készíttethette el. Ennek egybeszerkesztésére az 1652. évi gyulafehérvári országgyűlés 11. cikkelyének a határozata alapján, egy királyi táblai ítélőbírákból s az igazságszolgáltatás s közigazgatás terén működő más tisztviselőkből álló 12 tagú bizottságot küldtek ki keresdi Bethlen János, tordamegyei főispán elnöklete alatt. Ez a bizottság alapul vette az I. Rákóczy György alatt készült gyűjteményt, s e mellett, Erdélynek 1540 óta hozott és ismert cikkelyeit, s azokat egybevetette. A már nem hatályosakat törölte, az elavultakat mellőzte, a jövőre is fenntartandóknak vélteket kiválasztotta s az ugyanazon tárgyra tartozókat egybevonta és összeegyeztetve (consolidatio), a maga helyére illesztette (incorporatio), az egész művet egy, részekre, címekre és cikkelyekre osztott rendszeres könyv tervezete alakjában még 1652. év végén a fejedelemnek bemutatta. A fejedelem tervezetet a maga tanácsa útján átnézette, megbíráltatta, s azt némi változtatással és módosítással elfogadásra ajánlotta. Az 1653. jan. 15én megnyílt gyulafehérvári országgyűlésen a rendek azt tárgyalás alá vették, s a maguk részéről elfogadták. Az ezen az országgyűlésen hozott törvényeket már a vonatkozó helyre illesztették be. A fejedelem a törvénykönyvet a szokásos megerősítő levélbe foglalta, kijelentve, hogy az a régibb és újabb törvényekkel megegyezik, sőt a használatra nézve alkalmasabb, megerősítette s a következő cím alatt 1653. évi március 15-én kiadta: „Approbatae constitutiones regni Transilvaniae et