Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

„az hajdúság ... az törökkel tatárral egyet értvén" az ország és Erdély kárára tör."

183 Tény, hogy a felkelés megindítása előtt Nagy András hajdúfőkapitány több ízben is tárgyalt a budai basával, s a felkelés szervezésében és kezdeti szakaszában a törökök és a hajdúkapitányok kétségtelenül együttműködtek."

184 Mindez a hajdúfelkelés amúgy is hallatlanul kényes ügyét még inkább bonyolulttá tette, s feszültséggel tette terhessé a Török Birodalom és a Habsburgok közötti amúgy sem felhőtlen viszonyt. A második hajdúfelkelés Debrecen térségében robbant ki 1607 októberében, s szervezői azok a hajdúkapitányok voltak, akik Debrecenbe húzódtak be, mindenekelőtt Nagy András, Szárny (Zámy) György, Elek János, Kovács István és Sárközy Gergely."

185 Eleinte azok a hajdúvitézek csatlakoztak a mozgalomhoz, akiket adományos birtokaik elfoglalásában akadályoztak, mindenekelőtt azok, akik Kálióban és Hadházon szándékoztak letelepedni. A későbbiekben csatlakoztak azok is, akiknek nem voltak ilyen gondjaik, sőt a felkelés bázisát gyarapította az a mintegy húszezer főre tehető tömeg, amely a Bocskai-féle kiváltságolásból kimaradt. A felkelés szervezője és katonai vezetője, egyben legnagyobb tekintélyű embere kétségtelenül az a Miskolci Nagy András volt, aki már a Bocskai szabadságharcban is szerepet játszott, de akinek igazi fénykora ekkor kezdődött. Nemsokára ugyanis döntő szerepet játszott Báthory Gábor erdélyi fejedelmi trónra ültetésében, s aki ezért a fejedelem kedvelt embere, udvari tanácsosa, mezei hadainak főkapitánya lett, többek között „kőváras" úr, aki a fejedelem adományából a hatalmas bajomi uradalmat mondhatta magáénak. Tragikusan alakuló további sorsával e helyen nem áll módunkban foglalkozni.

186 Utaltunk már rá, de itt még egyszer rámutatunk, hogy a hajdúfelkelés koForgács Zsigmond és Dóczy András Rákóczy Zsigmondhoz. Kassa, 1617. nov. 12. EOE V. 559. old. A hajdúk zavargása ügyében kelt jelentés. Rácz I. i. m. 70-71. old. Vö. még: Komáromy András: Nagy András hajdúgenerális halála. Hadtört. Közi. 1910. évf. 148-164. Nagy András hajdúkapitány Rhédey Ferenchez. Tört. Tár 1900. évf. 422-424. és Forgács és Dóczy Rákóczynak a hajdúmozgalomról. Kassa, 1607. nov. 9. EOE .V. k. 554. Vö. Komáromy András: Nagy András hajdúgenerális halála. I. m. A bajomi uradalom egyébként akkor a következő helyekből állott: Derecske, Zám, Szovát (részben), Bajon (részben), Rétszentmiklós (részben), Nagyrábé, Tetétlen, Szerep, Bagos, Ohat, Csege. Dancsháza. Püspökladány, Nádudvar, Csépány, Balkány, Kemény, Okány. Egyek. A vár történetére lásd: Szűcs Sándor: A bajomi vár. (Püspökladány, é. n.) Vö. Módy György: Adatok a bajomi vár tartozékainak történetéhez. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (Szerk.: Bencsik János: Hajdúböszörmény, 1973. 49-60.