Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Előszó

tanyai. (Erdélyi András böszörményi kapitány pl.). Éppen ezért érintenünk kellett az ún. „öreg hajdúvárosok" kérdéskörét is, mert a bihari és a szabolcsi hajdútelepítésekről kiderült, hogy azok története számos ponton érintkezik. Részben úgy, hogy a telepítésből való kimaradás, illetve a kiváltságoltak elleni nemesi-rendi támadás egyik fontos következménye volt a második hajdúfelkelés, majd az a telepítési hullám, amely Báthoiy Gábor nevéhez köthető, s amely elsősorban Bihar területén érvényesült. Látnunk kell, hogy a bihari hajdú városok szervezettsége nem érte el a szabolcsiakét, s kiváltságaik magyar királyi részről nem kerültek, mert nem is kerülhettek megerősítésre. Különböztek a szabolcsiaktól abban is, hogy a vármegye törvényhatósága alá tartoztak, egészen pontosan a váradi főkapitány alá, aki egyben a vármegye főispánja is. Innentől kezdve a nemesi vármegye rendi igényei viszont csak mérsékelten voltak érvényesíthetők, különösen ha azok a katonai érdekekkel ütköztek. A szabolcsiakkal való hasonlóság és különbözőség fokát és mértékét a rendelkezésre álló források alapján igyekeztünk feltárni, s katonai szerepüket értékelni. A bihari hajdúvárosoknak adott jelre 10 000 fegyverest kellett kiállítani, s a mindenkori váradi kapitány rendelkezésére bocsátani. 1660-ban Várad török kézre kerültekor a bihari hajdúvárosok elvben a török hódoltság területéhez tartoztak, s korábban is állandó hódoltató törekvéseknek voltak kitéve. Az 1660 és 1692 közötti időszak olyan szempontból érdekes, hogy a volt hajdútelepeknek milyen volt a kapcsolata a török hatóságokkal, az Erdélyi Fejedelemséggel és a Magyar Királysággal. Általában megállapíthatjuk, hogy kapcsolatuk sem az erdélyiekkel, sem a királyságiakkal nem szakadt meg, sőt nagyon határozott törekvéseket tapasztalhattunk arra vonatkozóan, hogy a kallói kapitányság, egykori katonai voltukra tekintettel is, érdekeltségét elismertetni igyekezett, amely viszont az erdélyiek erős rosszallását váltotta ki. Tovább színesítette a térség hatalmi viszonyait Thököly fejedelemsége, illetve a „kuruc király" hatalmi ambíciói. Erről a korszakról alkotott képet a pusztulás, népességfogyás bemutatásával zárjuk, illetve azzal, hogy egykori kiváltságaik tudatát hogy őrizték meg, s az Ud-