Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
dő katonai szerepet játszott Bocskai István és Báthory Gábor alatt, de kitüntetésekben részesült a Habsburgok részéről is. 1592-ben harc közben török fogságba esett, de onnan kiszabadult. 1596-ban Báthory Zsigmond szolgálatában „udvari lovag" volt. 1601-ben az országgyűlés elítélte őt a nemesség „nyomorgatójaként", de ez a l°l később mentesítették. Figyelemre méltó, hogy a vonatkozó törvénycikk Segnyeyt „a Tiszánál lévőnek" mondja. 152 1600-ban a miriszlói csatában 1500 lovas hajdút vezetett, 1601-ben Mihály vajda halála után Basta a királyi hajdúk főparancsnokává nevezte ki. 1603ban Rákóczy Lajossal részt vett a török elleni harcban. Az elsők közt csatlakozott Bocskaihoz, 1604-ben Kassát védte Basta ellenében, később az északi hadoszlopot vezette igen eredményesen, 1606-ban Bocskai bárói rangra emelte, 1608-ban II. Mátyás aranysarkantyús lovaggá ütötte. 1609-ben Báthory Gábortól gazdag adományokat kapott. 1610 augusztusában közvetítő volt a fejedelem és a nádor között. 1611 októberében Nagy András a fejét vétette. Bocskai egyéni nemesítései során számos már nemest is jutalmazott armálissal, s a nagyhajdú kiváltságlevél már nemesnek mondja „nemes Chomaközy Andrást és vitézlő Szilassy János"-t. Meglátásunk szerint értelmezésre és kibontásra szorul a kiváltságlevélnek az a kitétele, amely szerint Bocskai a hajdúkat „a paraszti és nem nemesi állapotból, melyben születtek és eddig léteztek" emelte ki. Ebből az derülhet ki, hogy a paraszti és nem nemesi állapot esetleg nem volt ugyanaz, s ez utóbbi tartalmát kellene pontosabban megvizsgálnunk. 153 A hajdúk, mint igazi katonák megérezték Bocskaiban a tehetséges hadvezért, ezért a fejedelem a hajdúk előtt feltétlen tekintélynek örvendett. Egyes hajdútisztek kilengéseinek drákói megtorlása ezért is lehetett eredményes. A marcona hadinép ugyanis ösztönösen is, saját jól felfogott érdekéből is tisztelte az eredményességet és a hatékonyságot. A hajdúság lelki vezetői, a protestáns prédikátorok pedig jól artikulálták azokat a vallási és nemzeti célo1601. évi XXVII. „Hogy a szabad hajdúknak a féktelenségét mérsékeljék, őket kiirtsák és megzabolázzák, a karok és rendek egyező akarattal megállapították, hogy a főispánok, a mágnásokkal, nemesekkel és a többi rendekkel együtt, tartozzanak a mágnásoktól hatszáz, a nemesektől pedig háromszáz forint azonnal fölhajtandó büntetés alatt fölkelni. 1. § Eme rablók között kiváló nyomorgatói a nemességnek és a szegény népnek: Saárossy István, Kun György, Buday Mátyás, a kiket most a komáromi kapitány tart fogságban, és Konkoly Péter, Révész Mihállyal együtt, a Tiszánál pedig Segnyei Miklós a kiket azonnal érdemük szerint kell büntetni." CJH A hajdúkapitányok életrajzi adataira lásd: Nagy László - Nyakas Miklós: -: Hajdútisztesség tüköré. I.m.
