A Nagykereki Bocskai várkastély történeti kiállítása ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

igen nagy valószínűséggel a Zsigmond király által 1408ban alapított Sárkányos Társaság rendjelére vezethetők vissza. A rend alapítását elsősorban a belpolitikai küzdelmek, a királyi hatalom megszilárdítása indokolta. Ideológiai alapvetéseként a rend a pogányokkal vívott harcot, az igaz hit védelmét hangsúlyozta, hasonlatosan Szent György sárkánnyal vívott küzdelméhez. A rend jelvényeként azonban nem magát Szent Györgyöt, hanem a megsemmisítendő gonoszt, a sárkányt választotta. A kereszt a gonosz megsemmisítésének, legyőzésének jele. A rend, amelynek számát huszonnégy főben határozták meg, olyan informális hatalmi csoportot jelentett, amely meghatározóan szólt bele az ország életének alakulásába. Elgondolásuk szerint a rendbe felvehetők tehetséges, jellemes férfiak (virtuosi et bonae humanitatis viri), akik származásuknál fogva nem igényelhetnének maguknak helyet a társadalom legfelsőbb köreiben, s alkalmas pillanatban az elhunyt bárók helyére léphetnek. A bárókkal szemben őket lovagoknak hívták. A lovagi csoport tényleges működését bizonyítja, hogy Constanzban 1418-ban, amikor Csapi András, a király szűkebb környezetének tagja Zsigmondtól címet kért, a király a sárkányos társaság tagjának nevezte, s megengedte, hogy a címerpajzsot a rend jelvénye, a farkát a nyaka köré csavaró sárkány vegye körül. Maga Zsigmond élete végéig uralma szimbólumának tekintette a Sárkány-rend jelvényét, s azt rávésette legutolsó nagy pecsétjére, amelyet német-római császárrá koronázása után (1433) vett használatba. A sárkányos társasághoz való tartozás tehát a felemelkedés lehetőségét hordozta, s vonzereje főként azokban a körökben volt erős, akikben erősen munkált a felemelkedés vágya. Mátyás király már Európa-szerte tisztelt uralkodóként kódexeiben a szimbolikus tárgyak (homokóra, méhkas stb.) közé farkát nyaka köré csavaró sárkányt - a Sárkány-rend jelvényét - is megfestette, noha apja, Hunyadi János szinte mindent elért, de a rend jelvényét nem szerezte meg. A lovagrend Zsigmond halála után ugyan jelentőségét veszítette, de nem szűnt meg. A lovagrend jelvénye udvari rendjel lett, amelyet Albert király és Mátyás is kitüntetésként adományozott, a Jagellók alatt pedig a megerősödő bárói rend jelvényévé vált. Mályusz Elemér tehát teljes joggal tételezi fel, hogy azok a „köznemes családok, amelyek sárkánnyal bővített 44