A Nagykereki Bocskai várkastély történeti kiállítása ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

te a támadókét. Kereki kapitányának érdemeit nem kisebbítve, a körülmények és a hajdúk helytállása sorsdöntő volt. A már álló várkastélyt Bocskai ugyanis úgy erősítette meg, hogy az egy esetleges komolyabb ostromot is kiálljon. Fontos számunkra Gyulafi Lestárnak azon korabeli adata is, amely úgy tudta, hogy „...volt 800 hajdú, ki beszorult volt Kerekiben Bocskaival, kik ott Kerekiben az városban házosultak volt meg, és ott laktanak, húzok és mindenek ott lévén". Ebből egyértelműen kiderül, hogy már 1604 előtt és nyilván ez után is laktak Kerekiben hajdúk, s így azok otthonukat is védték. De ez aligha lett volna önmagában elegendő. Bocskai már váradi főkapitány korában is megbecsülte, szolgálatába fogadta a hajdúkat, és az azt követő évtizedben is szoros kapcsolatban maradt velük. Concini elbizakodottsága, könnyelműsége ezért végzetesnek bizonyult. Alvinczy Péternek, az akkori kereki református prédikátornak, az események szemtanújának és krónikásának följegyzése szerint „sok fű ember hullott német", sőt maga Concini is megsebesült. Október 5-én „megfélemlítve a hajdúktól", „veszteséggel és szégyenneF vonult el megtépázott emberei maradékával a váradi alkapitány. Az Örvendi Pál alatt harcoló hajdúk, Egry István, utóbb Jote Gergely kapitánysága alatt azonban Kölesér— Nagyszalontára nyertek kiváltságot, magának Kerekinek a kiváltságolásáról nincs tudomásunk, noha a helyi történeti emlékezet ezt másként tudta. Egyébként érthetően nem került kiváltságolásra, hiszen nemcsak a fejedelem törzsbirtokai közé tartozott, hanem kőváras hely és uradalmi központ. Kismarja kiváltságlevelének Kerekivei kapcsolatosan is van egy fontos rendelkezése: „önkényesen és akaratunk ellenére még a Kereki vár földesúri szolgáinak és pásztorainak sem szabad semmi módon és semmiféle ürügy alatt az ő makktermő erdőikbe malacokat és hízó disznókat behajtani. De mégis annak a földesúrnak, aki a Kereki váratörökjogon bírja, szabad legyen nem máshova való és idegen, vagy akármiféle helyről összeszedett, hanem csak magának a mi Kereki várunknak majorsági marháiból és disznóiból, amennyit akar, hizlalásra odahajtani..." Bocskai a kerekiek helytállását mégis jutalmazta azzal, hogy a falut mezővárosi rangra emelte, 1605-ben címeres pecsétet (és címert) adományozva. A címerábra egy ekevas, 27