Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

Van egy koronás fő, nem kell ide másik, Ösi jog s szabadság, amiéit csatázik Utolsó csöpp vérig, Fegyverét leteszi, hogyha föl nem bontják, Híven teljesíti kikötése pontját S esküvel pecsételik. Foly a csata egyre, győz a hajdú tábor, El nem szédítheti győzedelmi mámor, De a császár remeg! Már egész Dráváig portyázik Bocskai, Kürtöt, tárogatót lehet ott hallani. Fut a zsoldos sereg! Mátyás főherceg is látva hallva ilyet, Valahára eszmél, rémítőn megijed És Rudolfhoz szalad. Kéri, kényszeríti, hajtson a szép szóra, Mert ha most sem enged: ütött a végóra Ég, föld rajok szakad. Bátyja ingadozik, enged majd nem enged, Mátyás biztogatja; majd csinál ő rendet S mozdít minden követ, Hogy Bocskai hajdú népe térne vissza. Ha ügyét jó szívvel ő reája bízza. Minden jóra jöhet. Illésházy s mások összesúgnak, búgnak Ráveszik urukat: álljon az alkunak. Úgy lesz, mint kívánja. Elnyomott hazáján a béke segíthet, Visszaad alkotmányt, nem sérti a hitet Magyarok királya.