Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

A felhívó szó mindhiába zendül: Hadd tisztelhesse istenét a nép; Csapásaidtól birodalma rendül, Ez sem hatá meg Fáraó szivét. Megtört az udvar végre a csapásban, Csak Fáraónak szíve volt kemény. De átvezetted népedet csodásan A szolgaságnak Vöröstengerén. Néped szabad lett. A nagy áradatban ím elmerül az üldözők hada. Szabad hitélet kél a sivatagban, S fölzeng a törvényalkotás szava. Kettős a tábla, az Úr adta néked, Békéje a mi Sínai hegyünk; Igéje táplál késő nemzedéket: Hitben, jogunkban szabadok legyünk. A vég is egy: az ég küldé vezérül, De útja végén lelkét fölvevé; Neked is ott a trón Nébó-hegyérül A Kánaánt csak látni engedé. De századoknak véres viharából Alá-alzeng intő szellemed: Szabad hitet csak szabad állam ápol, S hozzája hívek, hősök kellenek. S ki híve hát? — ki hajnalán fölébred, Korát megérti, tenni kész s tanul; Ki bontogat, hol ósdi balítélet Körülkerítő sánc mögé vonul; Ki munkatárssal hőn tud egyesülni, S nemes törekvést megbecsül, szeret; Polgár-erényért ki tud lelkesülni, Bocskay híve most csak az lehet.