Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A kortársak szemével

én a pfalzi tanácsosokkal nap mint nap tanácskoztam, velem együtt az udvarnál tartózkodott a nagyméltóságú belga fejedelemnek, Móricnak követe is, a kitűnő jogtudós: Pieter Brederode. Amikor a magyar üggyel foglalkozó levélben az egyik Vergilius-sort ilyeténképpen látta alkalmazni: Ne csodálkozzanak hát a keresztyén fejedelmek, hogy a magyarok, ha nem tudják megnyerni az égieket, a poklot fogják megmozgatni, Brederode úgy vélte, hogy itt a török szövetségre kell gondolni. Én viszont úgy magyaráztam ezt a helyet, hogy csupán a váratlan felkelésről van szó. Mivel a következő napokban a levelek lemásolása és elkészítése körül nekem már semmi dolgom sem volt, jóllehet az országgyűlés már vége felé járt, de még nem volt berekesztve, én gyenge egészségemre hivakozva kocsira ültem, és hazatértem Kassára. Azt hittem, így elkerülhetem a rám váró veszélyt, és bizakodtam, hogy megszabadulok tőle. Ekkor viszont egy újabb szerencsétlenség szakadt a nyakamba: egy eperjesi barátom és rokonom becsapott. Ezt az embert én a hajdúk szigorú őrizetéből nagy könyörgéssel és váltságdíjjal kiszabadítottam, ő azonban távollétem alatt galádul megszegte adott szavát, s míg az eperjesiek a király oldalán állottak, titokban az egyik lovamon, Kassáról az én házi őrizetemből hazaszökött. Az irigy emberek emiatt árulással vádoltak be a vezéreknél és a katonáknál, s én bizony halálos veszedelmbe kerültem. Ezért aztán amikor néhány nap múlva Bocskai is Kassára érkezett, és ügyemről ilyen értelemben tájékoztatták, beláttam, hogy a mások sugallatára reám kent vád gyanújától csak úgy tudok megmenekülni, ha a rámrótt követséget elvállalom. O jaj, ekkor értettem meg, hogy milyen igaz Hegio mondása az én komédiaírómnál: Aki óvakodik, hogy be ne csapják, ha óvakodik is, alig óvakodik. Ami még ezenkívül hatással volt rám, az többek között Bocskai kifejelentése volt, amikor haragra gerjedve és esküdözve így fogadkozott: Úgy szeressen engem az Isten, hogy ezt a várost, Kassát, a római császárnak nem engedem át, inkább a töröknek adom. Erre én megrendülve ezt feleltem: Nem úgy van az, Fenség (abban az időben így szoktuk őt szólítani), te keresztyén fejedelem vagy, a keresztyének ügyét kell előbbre vinned és nem a törökét. A jámbor és bölcs vezérekhez az illik, hogy egyéni indulatból makacskodva semmit sem cselekszenek, és inkább a közösség nyugalmára tekintenek. És neked is ezzel az országgal kell törődnöd, valamint a keresztyén világgal. Az egész Magyarország azt óhajtja, reméli és követeli tőled, hogy az oly régóta tartó bajoktól végre-valahára megszabaduljon, és ne bonyolódjék bele még