Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

LIPPAI: BOCSKAI: LIPPAI: BOCSKAI: LIPPAI: BOCSKAI: LIPPAI: BOCSKAI: LIPPAI: KÁTAY: LIPPAI: KÁTAY: LIPPAI: KÁTAY: BOCSKAI: LIPPAI: BOCSKAI: LIPPAI: BOCSKAI: HOMONNAI BOCSKAI: KATAY: BOCSKAI: BOSNYÁK: Jól dob, koncellárius uram, és jól jár a kockája is. De mer-e kegyelmed Kassa főterére hurcoltatni, amikor a vár környékén tízezer hajdú táboroz. Nekem kell merni, nem Kátaynak. Akkor Kassán kő kövön nem marad. A legutolsó szavad is elég volna ahhoz, hogy leüttessem a fejed, mégha vérző szívvel is, hogy mindenki tudja meg: az árulásnak mekkora az ára. Az őszinte szó még nem árulás. Én nem kedvezek se bárónak, se hajdúnak, se kálvinistának, se pápistának. Legfőbb támaszát veszti el kegyelmed, ha mindkét ellök magától!... Eperjes Basta kezén maradt, Jeli Lénárdot kihallgatás nélkül megölted. Dühömben, Németi Balázs miatt. Tanúk vannak rá, hogy traktáltál vele. Már az is akad?... Arra is, hogy aranyat küldött neked Basta. Nagy isten. Ott a hadijel a zacskón. Feldúlatnád Kassát? Megbicsaklott a nyelvem... ... azzal kürtölted tele a várost, hogy amiként isten a semmiből teremtette Ádámot, akként tettél te engem Bocskaivá. Én soha ilyet nem mondtam. Tudod te, mi az isten? Egy álom: az ember annyiszor felejtheti el, ahányszor megálmodja magának. Nagyuram! Van pápista isten, meg kálvinista isten. Az ember csereberéli őket, mint a gyolcsinget, de tisztálkodás közben mindenki meztelen. Nem értem kegyelmedet. Elég, ha annyit fölfogsz belőle, hogy meguntam a Lippai kassai kürtölését. Bocskai uram.