Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

kai szokás. KÁTAY: Itt senki nem szólt zsoldosokról. LIPPAI: (Gúnyosan) De ha annak tekintenek bennünket, akkor csak annyit várjanak tőlünk, mint zsoldostól a zsoldosvezér. Hoci a pénzt, aztán jöhet a haza megóvása, de csak ráérősen, tetvészkedés után... Nem így reméltük! BOCSKAI: A kiváltságot, bárkiről legyen szó, az érdem tartja meg!... BOSNYÁK: Úgy kívánjuk mi is. LIPPAI: Ne felejtse kegyelmed, hogy mivel tartozik nekünk — nem Bocskai! — hanem a szívünkbe zárt haza... BOCSKAI: Az urak a hadiadó, meg ágyúvontatás ellen prüszkölnek, a porciót megtagadják... a székelyek egyfolytában kiváltságainkat emlegetik, hittársaink leölnének minden pápistát, meg unitáriust... senki sem akar a maga kerítésén túllátni. LIPPAI: Nekünk kerítésünk sincs, uram. HOMONNAI: Ne mérje kegyelmed azonos mércével a nemest és a gyaloghajdút. BOCSKAI: Hazánk üdvéért ragadtunk fegyvert, hogy ne csak megszabadítsuk ellenségeitől, de boldogabb földet hadjunk magunk után, mint amilyenen apáink éltek. KÁTAY: (Lippaihoz) Ha pedig valaki süket lenne a jó szóra, nemcsak a fülével fizet érte, de azzal is, amin a fülét hordja. BOSNYÁK: Értünk a szóból, kancellárius uram. BOCSKAI: (Lippaihoz) Alig telt el három soványka hónap, s egy ország tart velünk. LIPPAI: Illésházy nem nagyon törekszik. BOCSKAI: Eljön az ő ideje is. BOSNYÁK: Aggaszt bennünket a császáros főurak kardrázása. Már nemcsak írogatnak egymásnak, de gyülekeznek is ellenünk. Illésházy úr vajon nem velük tart? BOCSKAI: Nyugodj meg, ha valakivel, hát velünk. RHÉDEY: Azért azt se feledjük, hogy minden nyert csata újabb urakat hoz a táborunkba. LIPPAI: Vesztünkre, mert az urak között sose lesz egy is, aki a közszabadságot őszintén akarná. Császárosok valamennyien. HOMONNAI: Te hol vitézkedtél, mielőtt táborba hívott volna Bocskai? BOSNYÁK: És kegyelmed?