Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban

történelmi mesének. Tábori ugyanis nem csak a történelmi tényeknek hányt fittyet, s kezelte önkényesen az időt, hanem mesés fordulatokban bővelkedő fikciót kreált, ugyanakkor a hitelességet fiktív levelekkel is imitálta. Básta hadait például egy ízben kétezer nekivadult ökör zúzta széjjel, méghozzá úgy, hogy rőzsekévét kötöttek a szarvuk közé, s meggyújtották. Mindezt olyan elbeszélő eljárással, hogy az I. fejezet végén, a II. fejezet elején maga is megjelenik történetmondás közben, mint aki az események után négyszáz (!) évvel az öreg várnagy feleségének szavait tolmácsolná. A későbbiekben is meg-megszakítja a történetmondást, és rejtett narrátorként szólal meg. A XI. fejezet pedig (A hajdúság dicsérete) hosszabb időre megtöri a homogén történetmondást, amolyan információkat tartalmazó történelmi magyarázat formájában. A 14 éves Bocskait Báthory Zsigmond küldi Prágába, Rudolf udvarába. (Bocskai nagybátyja volt, tehát idősebb Báthory Zsigmondnál. Egy időben a fejedelem nevelésére kinevezett „testamentumos úr"! Bocskai I. Miksa udvarában töltött néhányat fiatal éveiből.) Rudolf megjósolta neki a csillagok állásából, hogy egykor fejedelem lesz. Bocskai az udvarból négy év múlva apja (a regényben Péter, holott a valóságban György volt!) szavára jön el cseh barátja, Venceszlausz kíséretében, s azonnal (még távollétében!) Hajdúország királyává választják. De ő előbb Kolozsvárra megy, hogy szembenézzen egykori mintaképével, a némettel paktáló Báthory val, aki éppen násznagyául várta. Bocskai meggyőződött róla, hogy „Az ő mintaképe nem volt gonosz, lelketlen, hanem csak elmebeteg." Elhagyva Kolozsvárt, a tettek mezejére lépett. A haza szabadságának magasztos ügyéért égve végül fejedelem lesz. A regény alapeszméje a magyarság két malomkő közötti őrlődését van hivatva ábrázolni. Az író a két ellenség közül a németet tartja veszedelmesebbnek, mert ez nemcsak az országot követelte „minden kincsével, de még nyelvünket is el akarta kobozni, szabad gondolkodásunkat akarta elfojtani". Ugyanakkor az elbeszélő saját korát Bocskai megvalósult céljának tűnteti fel. Jellemzőnek tartja Bocskai gondolkodására, „hogy míg Magyarország törvényesen megkoronázott királya él, addig másnak ebben az országban nem szabad koronát viselnie." Földes György Bocskai angyalkái c. könyve 1935-ben látott napvilágot. Az angyalkák Bocskai hajdúi, akik vakmerő bátorsággal, leleményességgel harcoltak és virtuskodtak a két oldalról támadó ellenséggel. A regény középpontjában nem Bocskai áll, hanem Tolvay Mátyás nevű hadnagya, de a fejedelem is regénybeli életre kel Rimay Jánossal és több más történelmi