Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

— De hogy azt ne higyjék kegyelmetek — szólt Bocskay —, hogy mindez a kegyelmetek megtévesztésére kieszelt dolog, ám jöjjenek a katolikusok is! Ekkor bevonultak a római katolikus papok, akik hittel erősítették, hogy a németek kirabolták, koldussá tették őket is, s a falubéli fiatal nőket elrabolták. Nem néztek sem Istent, sem embert, válogatás nélkül raboltak ki katolikust, protestánst, hacsak magyar volt. A hajdúkapitányok, meg a többi jelenlevők izgatottan ugrottak fel e szavakra. Olyan súlyos terhelő dolgok voltak, amiket a különféle emberektől hallottak, hogy szinte hihetetlennek tűntek fel. Mielőtt még szóhoz juthatott volna egy is közülük, hirtelen fellebbent a sátor ajtófüggyönye, s azon egy ifjú vitéz rontott be lihegő mellel: A sátorban levők mind odatekintettek. — Bocsássanak meg kegyelmetek — szólt a vitéz, ki nem volt más, mint a lovashajdúk hadnagya —, de lóhalálban jövök Almosdról Diószegre, onnan meg ide, hallván, hogy kapitány uramék itt vannak Bocskay uramnál. Nagy hírekkel jövök... — Mi légyen az? — kérdé Bocskay a vitéz elé lépve. —- Hát az, hogy Petz generális háromezer gyalogos vitézzel, meg 1500 vasas lovasai Almosd alá érkezett ma reggel. Generális uramék a Bogáthy Menyhért uram vendégei, én is köztük voltam, mert Bogáthy uram udvarlására mentem. Éppen ekkor jött a német. Bogáthy Menyhért, akinek Álmosd mellett volt a kastélya, Bocskaynak nagy ellensége volt: még áskálódott is ellene a császárnál. Ezért Bocskayt láhatólag kellemetlenül érintette a fiatal vitéz jelentése. De észrevette a hajdúkapitány is. — Hát ezért nem volt szükség lóhalálban idefutni — szólt a kapitány —, hiszen azt úgyis tudhattuk, hogy Barbiano generális összeszedi a seregeit... Halasi hadnagy a kezével legyintett: — Más baj is van! Némethy Balázs megilletődve kérdezte, mintegy balsejtelemtől meglepve: — Mi légyen az? — Hát megmondom — szólt a vitéz —, hogy lássanak kegyelmetek világosan. Az ebédnél megtudtam a generális embereitől, hogy amerre jöt-