Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

Úrral és szegénnyel kegyetlenül bánó Vérivó vezérük a vad Barbiánó. Annyi rablás után les nagyobb prédára, Elesik hadától jó Bocskay vára. Almodást iszik rá ujjongva a pribék... De fölkel Bocskay és egyet int: „Elég!" Elég volt iszonyún. Szava messze harsog: „Hazánkért, hitünkért vívd, magyar, a harcot Had özönlik, árad, zúgva ront előre, A hitvány martalóc menekül előle. Elől fut vezérük. Hátul volt csatába'. Csak rabolni tudott, hősi harcra gyáva.Magyar hajdú ajkán kél győzelmi ének, Büszke hirdetője Bocskay nevének. Zúgva jut fülébe a prágai úrnak... Üvöltő dühétől szolgák összebújnak. Nincs, aki segítsen, ki tanácsot adna, Hősök hada előtt szétoszlik hatalma. A rabló rendszernek egy csapással vége, Nem segít urán más, egyedül a béke; Megkezdett alkura fogát csikorgatja, De a békejobbot mégis megragadja. Oh, nem adják ingyen: szabadság az ára, Szabadon zenghessen vallásunk imája, Jogát visszanyerje a megbántott nemzet, Az ország törvénye védje meg a rendet. Alá kellett írni, meg is pecsételték, Benne elismerték Erdély fejedelmét. Sikere két egyház örök dicsősége, S lett aranybulánkká a nagy bécsi béke. Századok múltán is nagy évfordulója Hősök utódinak megvigasztalója.