Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A kortársak szemével

A FEJEDELEMNEK MEGÉTETÉSÉRŐL ÉS ANNAK BÜNTETÉSÉRŐL VALÓ ÉNEK (részlet) 1. Ha kérdi isten, Kátai tetőled, Hol vagyon neked kegyes fejedelmed? Mit felesz arra? Mert azt elvesztötted, Testéből lelkét méreggel kiűzted. 2. Te is azt feleled, mit Kain felele, A barázdánál mikor öcsse vére Felkiált vala isten eleibe: Mi? Nem voltam öcsémnek őrzője. 3. Haj te áruló! Őrzője nem voltál, Fejedelmünknek, de gyilkosa voltál, Noha ő tőle nagyra méltóztattál, De mindazokról háládatlan voltál. 4. Magyarországban nagyobb úr náladnál, Nem tudom ki volt Kátai Mihálynál, Tiszteddel mindent te fölül haladtál, Fejedelmünknél becsületben voltál. 5. A mi kegyelmes fejedelmünk téged, Erdemed fölött emelt volt fel téged, Nagy urasággal látott volt meg téged, Kit nem érdemlött volna meg személyed. 6. Csak nézte isten, mit csinálsz, az égből; Ha hálaadó lész hozzá ezekről, Elfeledkezel régi jó tettéről Gondolatod lőn fejedelemségről.