Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban

csolja Lolla Mohamednek, hogy fogassa el a fejedelmet, vitesse Sztambulba. Végül megmérgezi Bocskait, mert Rudolf követe azzal zsarolja, hogy felfedi Bocskai előtt a királynak tett ígéretét. A dráma értékei belevesznek a mű erőltetett gondolati prekoncepciójába és amatőr módon szerkesztett dialógusaiba. Annus József kétrészes drámája (Meztelen kard) Bocskai és Lippai Balázs generális tragikus ütközését ragadja ki a szabadságharc eseményeinek forgatagából. Minthogy nincsenek perdöntő történelmi források, csak itt-ott utalások arra nézve, miért végeztette ki Bocskai egyik legjobb katonáját, cigány származású főgenerálisát, annyi nyertes csata legendás hősét, tág tere nyílik az írói fantáziának. Annusét rokonszenves módon kordában tartja mind a lélektani realitás, mind a történelmi logika, melyek segítségével megteremti drámája kifogástalan belső hitelét. Az író koncepciója az, hogy Lippai Balázs részint túlfeszítette a húrt, - bár még csak 1605 elején tartunk - a kelleténél többet engedett meg magának. Másrészt nem látott tovább kardja hegyénél, s öntörvényű személyisége egyre terhesebb lett Bocskai számára. Bocskai taktikai okok miatt kénytelen táborába fogadni nemes urakat, Csákyt, Thurzót, stb., akik azonban nem nézik jó szemmel a hajdúk befolyását, sőt hatalmát. Különösen Kátai Mihály kancellár, korábban kallói kapitány fenekedik éppen Lippai ellen. A hajdúgenerális nyílt törésre akarja vinni az ellentétet, mert nincs türelme, taktikai érzéke, s közben megsérti Bocskait is, aki látszólag megbocsát neki, de a nemes urak hamis dokumentumokkal elhitetik vele, hogy Lippai áruló, s ráveszik a fejedelmet, hogy fejeztesse le. Lippai hőssé magasztosul, mert hívei abban a hiszemben maradnak, hogy Bocskai aláírását meghamisították, de Lippai tudja, hogy hiteles a kézjegy, bár ezt nem köti a hajdúk orrára, nehogy azok elforduljanak Bocskaitól. Ebben van hősiessége. A mindvégig feszültséget árasztó dráma szerkezete ellen mindössze azt a kifogást emelhetjük, hogy a második részben nagyon elhúzódik Bocskai és Lippai dialógusa. Irodalmi értéket képvisel Köteles Pál drámája, a Hajdúkirály is, noha az Annuséval ellentétben ebben meg a túl gyakori színváltás, a sok rövidke jelenet tűnik szembe. A szerző inkább kapaszkodónak, mint útmutatónak szánt bevezető szavaiból idézünk: Bocskai „Nagy tévedések konzekvenciáit levonva lép főszereplőként a történelem színpadára, azzal a leiket marcangoló békétlenséggel is. hogy utódot, nevét megtartó, országot gondozó utódot - nem hagy maga után. A másik a Lippai-probléma. Szerepét sokféleképpen értelmezték. Sehol nem találtam bizonyítékát annak, hogy áruló lett volna,