Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

BOCSKAI: KÁTAY: LIPPAI: BOCSKAI: LIPPAI: BOCSKAI: LÁSZLÓ: LIPPAI: KÁTAY: BOCSKAI: KÁTAY: BOSNYÁK: BOCSKAI: RHÉDEY: LIPPAI: KATAY: LIPPAI: RHÉDEY: LIPPAI: BOCSKAI: HOMONNAI BNOCSKAI: KÁTAY: LIPPAI: (Int Kátaynak) (Feláll) A jövőben a maga szakállára senki semmit nem tehet. Kegyelmed a hajdúságról beszél? Főként, bár nem kizárólag... A nemesség katonai rendje nem rossz, ha van is javítanivaló törvénye... Aki ahhoz nyúl, fölösleges tüzet gyújt meg. Amit szintén ősi szokás szerint oltunk el, ha kell. A jó rend mindenkinek jő, mint a jó időjárás. Miféle kását főznek kegyelmetek? Egy kis regulázás ráfér a hajdúhadra. Csak a velejét mondja, kancellárius uram. A harácsolás fővesztés terhe mellett mindörökre megtiltatik. Ha hadi vagy élelmezési helyzet mégis megkívánná, arra csak a hajdú-főkapitány adhat engedélyt. A hajdú-főkapitány?! Rhédey Ferenc, uram. (Föláll, majd leül) A kakukk beleül a mások fészkibe, persze, ha hagyják. (Bocskaihoz) Kegyelmed elfelejtkezik Adorjánról, Álmosdról, Kerekiről, Diószegről... Kegyelmedet én mutattam meg egy országnak. Ezért nagy árat fizetsz, Lippai Balázs. Ezt épp a kancellárius úr mondja? Gondold meg, mielőtt még egyszer kinyitod a szádat. A kötés nem így szólt, Bocskai uram. Nekünk kolonc nem kell a nyakunkba. A hadnagyokat hajdúk választják — szabadon; kapitányt a hadnagyok emelnek maguk fölé... Ha főkapitány kell kegyelmednek, az is a mi dolgunk... Választunk magunknak olyat, akit a hajdúkapitányok elfogadnak. Ne kárálj, Lippai! Én a kötést tartom, de nem engedem, hogy portyázó had legyetek e seregen belül, mint ahogy nem engedem meg a vármegyék bandériumainak se a különállást. Hogy jön az ide? Az egység mindennél előbbre való. Jól mondja, kegyelmed. És ez csak úgy lehet, ha kegyelmed nyakunkra ülteti a köpenyegforgató Rhédeyt...