Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

LIPPAI: Ritkán esett meg, uram... Ezek meg kivált nem tennék meg. A tenyerünk is úgy nőtt: korbács illik bele és pálca... BOCSKAI: Most én beszélek! Megmondtam nekik, s megmondom neked is: A döntés joga az enyém. Hiszem, hogy messzebb látok, mint ama díszes kakasok, ahogyan te mondod, akik közül egynémelyik valóban csak rangért, koncért, hatalomért jött közénk, akárha jól fizető rablóbanda volnánk. De messzebb látok nálatok is, akik csak kardotok hegyéig villogtok, s akik mindenütt azt lesik, mikor szalad már bele valamely nemes e kinyújtott pengébe. Ilyen vagy te is. Ellenük fordítanád tán az egész hadat a legkisebb sértésért. Most is fegyverben várakoztatod hajdúidat, ami akár azt is jelentheti: kész vagy ellenem támadni... LIPPAI: Nagyságos uram... BOCSKAI: Hallgass most! Tudod-e, hogy ezért mindenki más bakót hívatna? LIPPAI: Megteheti nagyságod is... BOCSKAI: Megteszem, csak sokáig hetvenkedj, s bőszíts, ebadta! Ne hidd, hogy téged most már csodatevő szentek védenek! Hogy eltűröm vádaskodásod, gúnyolódásod, súlyos szavai dat, melyekkel immár reám lődözöl. Nálad különb legényekkel is elbántam már, ha utamat keresztezni akarták... LIPPAI: Jól tudom, nagyuram, hogy ebben az országban az egyik levágott fejjel szokás bizonyítani hűségünket a másik előtt, így volt ez akkor is, amikor Kendy Sándor, Báthory Boldizsár, Kovacsóczy fejét kellett... BOCSKAI: (felugrik hirtelen): Mit merészelsz, bestye ördögfajzat? Megfojtalak, hitvány kutya, s a szemétre vettetlek, akár a dögöt! Hát ki vagy te, Lippai Balázs, hogy a bírámul szegődsz? (Csillapodik kissé.) Hittem Báthory Zsigmondnak. Hittem, hogy megállítható a romlás, a pusz tulás. Könnyen okos, aki későn okos. Zsigmond, a gőgös, kerge, vérszomjas vadállat elhitette velünk Kendyék bűnösségét. Elhittük, hogy félre kell lökni őket, akkor egységes lesz a nemesség, erős lesz ismét hadseregünk, megvédhetjük a hazát akár száz ellenségtől, nem kettőtől... Rászedett... (Ismét indulatosan.)... Rútul rászedett! A sátán